Téli fülőke köszöntő

A tegnapi sétámról megírt beszámolóm, csak az odafelé vezető út volt. Repült az idő amíg repült  műcsali, majd kereste az életet a víz alatt. Pont azért, mert repült az idő, hát nem a víz mellett tettem meg az visszautat, hanem átvágtam a félszigeten.

Víz alatt, ...

Víz alatt, víz alól.
Gyönyörűen letisztult a víz. Csend van odalent, kevés mozgás. Azt a keveset kerestem. Persze nem találtam őket.

Malom

Idejét nem tudom amikor én legutóbb malmoztam!
Persze ,a karácsonyi próbajátékot nem beleszámítva.
S akkor sem ilyen készlettel.

A dédelgetett

Az új, a legújabb dédelgetett kedvence.
A karácsonyi ajándék malacka.
Mióta átvette Melindától és bevitte a vackába, azóta ott őrzi.

Karácsonyi üdvözlet

Vadvíz

Hoztam két fotót, egyrészt megmutatni, hogy a vadvíz akkor is vad s veszélyes ha mégoly szelídnek is tűnik.
Másrészt pedig azért, megmutatni miért is nem hülye a rendőr amikor szürkületkor leparancsolja az önfeledt korcsolyázót a jégről.

Amarillisz

Ugye milyen szép?
Színre, formára. Mindenképp! Négyen egy száron.
A veszélyes szépség!

Veszélyes még!

Gyönyörű a befagyott tó, különösen ha a nap is szikrázik rajta. Csábító! Csalogató!

Jégtörés

Hiába a napsütés, nincs elég ereje. Gyengíteni tudja a jeget, leginkább csak partközelben, de feltörni nem.
Nem is csoda. Három éjszaka megint vagy két centisre hízott a csónakok körül.

Nagyítva, vágva

Továbbnagyítottam, tovább vágtam.
Orsi kedvéért mert azt írta nem látja csak sejti.
Nem mellesleg mondom, kukkantsatok be hozzá bátran, mert olyan
szép helyeken jár s hoz képeket, hogy hú meg ha!

Hopp! Meg vagy!

Ott van a rejtőzködő!
Így már látszik, így már meg van.
Mindössze 150 %-os nagyítás és még pár aprócska beavatkozás kellett ami kicsit kiemeli a háttérből.