Téli fülőke köszöntő

A tegnapi sétámról megírt beszámolóm, csak az odafelé vezető út volt. Repült az idő amíg repült  műcsali, majd kereste az életet a víz alatt. Pont azért, mert repült az idő, hát nem a víz mellett tettem meg az visszautat, hanem átvágtam a félszigeten.
Ha már átvágtam, s ha már eszembe jutott a tavaly szedett fülőke, hát arrafelé vettem az irányt. S lám, lám!
Ott virítottak ismét. Az csak hab a tortán (fülőkén), hogy esztendeje december 28-án bukkantam rájuk, most pedig egy nappal később. Ez ám a véletlen!
Érdemes a két fotót is összenézni. Esztendeje üde zöldben ültek, most pedig a szárazban.

Úgy vélem, ezzel itt be is zárom az évem, s kívánok minden kedves betérőnek:

Élményekben gazdag, jó egészségben, boldogságban eltöltött új esztendőt!