Gyönyörűen letisztult a víz. Csend van odalent, kevés mozgás. Azt a keveset kerestem. Persze nem találtam őket.
A napokban engedett a fagy szorítása, hatalmas vízfelület nyílt meg. Persze a csónakot még fogságban tartja a jég,
így maradt a gyalogtúra. Nem is baj. Volt mit lesétálni a karácsonyi menük után. Még maradt is.
Pergettem, pergettem, gyalogoltam, pergettem, pergettem, gyalogoltam ... Semmi!Az volt a fogás ami ott fityeg a horog hegyén. Az is pici. Hol van ez, a jó arasznyi s kilós amuri kagylóhoz képest?
Az igaz, ez legalább hazai. Nálunk honos tavi kagyló.
Később és jóval odébb akasztottam még egy feltehetően az első képhez hasonlatos ámde láthatatlan tuskót.
A tuskókkal sok a baj az utóbbi időben. Erőszakos, tolvaj népség!
Ez is, lenyúlta a műhalat. Ott billeg most már az aranyoldalú a víz alján, míg el nem veszi csillogását a vízi világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése