Sárga rózsa (†)

2011. január 18-án -akkor volt tíz éve- (s)írtam le ezt a néhány sort s ma sem tudom máshogy ... azt hittem elfolyt már minden könnyem ... de nem, ... szállnak az évek ... Istenem! Egy generáció nőtt fel ezalatt de Ő nem láthatta ... pedig élhetne még ... miért is ne, hisz nem volna még ... oly mindegy mennyi, hisz itt lehetne s nincs!

Azzal az örökre elveszett idővel a mai napig nem tudok elszámolni ... azt hiszem, már nem is fogok.

Alant szalad a víz! Éppen úgy, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor is így volt az idő. Elmenni látszott a tél, mégis maradt. Néha-néha még a nap is kisütött. De nem sütött mindenkire egyformán!
Volt szív, mely megdermedt sugarai alatt!

Kiáltás tört át a víz csobogásán. A hídról jött, s szállt le a szaladó víz mellé. Sötét szárnyakkal szállt! "Gyere, édesanyád ...!" Ment. Ment, s közben "minden megfagyott" a nap alatt! Ment, szaladt!
Nem ért időben! Ő már ott ringatózott egy másik szaladó vízen, békésen ült abban a bizonyos csónakban! És a révész már evezett! Már nem hallották a hívó szót, nem fordultak vissza.
A révész lehajtott fejjel evezett némán. Ő sem nézett már vissza s nem szólt többé. Már a túlsó partot figyelte, csendesen siklottak a túlpartnak! Még egy órát voltak együtt. Egy teljes órát, míg átkeltek!
Az idő fogyott, s a remény! Kikötöttek. A túlsó partról végre visszanézett és búcsút intett. Mosolygott már, mert ideát hagyhatta minden búját, fájdalmát.

Már tíz éve! Tíz hosszú éve! Hozzá készült azon a napon is, mint az azt megelőzőn. Csak kis időre megállt a szaladó víznél.
És az az idő örökre elveszett! Elment a vízzel! Emitt az idő, amott pedig Ő! Azzal az elveszett idővel a mái napig sem tud elszámolni! Mert lehetett volna vele is! És akkor? Akkor? Legalább ott van!
Ha más nem is, de legalább ott lett volna vele!

Nevének jelentése, nap, hold szépségű! Gyönyörű asszony Ő! Édesanyám! Sárga rózsa a kedvenc virága. Sárga rózsa, ami örömöt és vidámságot jelent! Ha egyszer én ülök be a révésszel szembe és indulunk a szaladó víznek, tegyetek a kezembe egy szál sárga rózsát. A túlpartról vissza majd azzal intek.
S meglásd én is majd mosolygok! Édesanyámnak viszem!