A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2011. július 14., csütörtök

Pokoli hőség

Ha nem vízen vagyok, azt mondom, izzott a levegő. Ezt a meghatározást azonban meghagyom a sziklás terepre, mert ott, hol a kövek is ontják vissza a hőt, ... na ott izzik. A vízen azonban van egy kis hűs visszaáramlás mindig.
Azért is, mert a legritkább esetben áll teljesen a levegő és azért is, mert a víz hőmérséklete mindig alacsonyabb. Ez a mozgó levegő aztán emel kis hűvösebb áramlatot a víztükörről a csónakra. Mégis nagyon nagy a hőérzet, mert a vízről visszaverődő napsugarak is rásegítenek a kánikulai melegre. Nem véletlenül lehet a leghamarabb és a legveszélyesebben a vízen leégni. Mindig hosszú nadrágban, hosszú ujjú ingben és karimás fejfedővel szállok vízre. Ez a leégéstől megvéd.
A magas hőérzetet viszont fokozza. Szerencsére nagyon bírom. Volt időm megszokni. Hozzászoktatott a huszonöt év egyenruha. Aztán meg  a sziklák közt sem érdemes nekivetkőzni és az erdőkben sem -hiába van az árnyék- a kullancsok miatt. Lassan mégis kezdek besokallni. Ilyen kánikulai napokon már csak egyedül merészkedek a vízre, Zsömit féltem. Hamar hőgutát kaphatna szegényem. Egyre nagyobb lett a meleg, délfelé járt már az idő.
Lassan pakolnék is, mikor egy rebbenésből észreveszem, nem egyedül engem gyötört meg a hőség. Nappali pávaszem ült a gyékény tövére és mászott le egészen a víztükörig. Lefényképeztem és természetesen feltámadt az érdeklődésem is, meg a kíváncsiságom. Rövid szemlélődést követően megtalálom a másikat is. Ezzel perceket eltöltök, mert jó érzékkel mindig exponáláskor csukja össze a szárnyait és emiatt nem igazán látszik a képen. Egyszer azért csak én lettem a gyorsabb. Közben belibbent egy szitakötő is és egy fekvő szálra ülve kezdte meg a feltankolást.
Nekem az jutott róla eszembe, olyan mint a kanadai tűzoltók repülőgépe, mikor a vízre szállva töltik fel a tartályt.
Eltelt még vagy egy óra, mire megint eszembe jutott a hőség.
.

6 megjegyzés:

  1. Szép dolog ez a természetfotózás, de rendkívül sok türelem kell hozzá! És ez neked megvan :). Most is klassz fényképet sikerült készíteni.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nehéz lepkét fotózni, mert azonnal felröppen...a mai nap azt hiszem rátesz egy lapáttal, most szédelegtem haza a kertemből,eddig bírtam....

    VálaszTörlés
  3. Szeretem a lepkéket :)
    Ma reggel, akartam kiabálni, hogy esőt akarok!!! Levegőt akarok!!! Bicikliztem egyet, kiraktam az ágyneműt a napra, hoztam be szép virágot, felhúztam a redőnyt. Most pedig örülök a csomagjaimnak :) Eszembe sincs a reggeli dolog...

    VálaszTörlés
  4. A hőséget nehezen tűröm, de nem lázadok még. a képek nagyon jók, jut eszembe róla, vannak szitakötős fotóim, kikeresem.
    szép napot!

    VálaszTörlés
  5. Veszélyes a víz közelben az árnyék alatt is, mert a tótól 200 m-re, a tükröződés miatt volt szerencsém még ott is leégni.

    VálaszTörlés
  6. Csodás pillangó és fotók.
    A meleget sokkal jobban viselem, mint a hideget:)
    Szeretettel üdvözöllek!

    VálaszTörlés