Már több alkalommal láttam őkelmét, mikor a deszkákra hágtam és mindig hasonlóképp viselkedett. Jó kéttagnyi távolságot tartva szökkent a deszkákra, vagy a korlátra és miközben én közeledtem. ő apró kis ugrásaival tartotta a távolságot. Egész, míg át nem értem a hídon. Akkor aztán a víz fölé dobta kicsinyke testét és hangtalan elsuhant. Párszor láttam a híd alá kanyarodni ás a másik oldalon nem jött ki. Ebből arra következtetek, a híd gerendázatán van a fészke a víz felett és az egész ceremónia azért zajlik, hogy a fészek közeléből biztonságos távolságra csaljon. Következtetek. Mert bár csónakkal megtehetném, de nem keresem. Legyen béke köztünk. Meg a komoly játék. Ő cselt vet a biztonságért. én pedig készséggel beleesek. Ez így jó!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNagyon érdekes világ a madarak világa:)
VálaszTörlésHídlakó vagy hídőr.......,kedves történet, s még sok ilyen "együtt a természettel"történetet olvasnék.
VálaszTörlés-Érdekes és nagyon szép. :)
VálaszTörlés-Köszönöm szépen. Ha Isten is megsegít .... :)
Híd ragadott magával, hiába írtad, hogy nem arról van szó... Madarak lenyűgözőek, ahogy írtad, jó bele menni a játékukba...
VálaszTörlésA madarak szoktak ilyen trükköket bevetni, és én egyszer be is vettem, mikor egy feketerigót "találtam", aki kétségbeesetten csak sántikált a bokrok közt, hogy rossz volt nézni. Még az egyik szárnyát is lógatta tehetetlenül, mintha törött lenne. Néhány méteren keresztül császkáltam utána, igyekeztem felragadni, nehogy a környék macskái elkapják, és akkor egyszer csak huss, gondtalanul felszállt az egyik fenyőfára, és ott orcátlanul tollászkodni kezdett. Szerintem rázta belülről a nevetés, ahogyan csak álltam ott, rettentő bambán rá bámulva.
VálaszTörlésEbben az esetben szó szerint csak vicc lehetett a madár részéről, mert a rigó csak a magasban fészkel, tehát nem volt miért átverjen. Hasonló madaras viccet figyeltem meg, mikor a környékünk templomtornyába egyszer csak inaszakadtából húztak be a vadgalambok. Sustorogva csapott le az égből egy üldöző, aki ez alkalommal nem héja, de még vándorsólyom sem volt, hanem egy fekete varjú!!! Miután ráhozta a frászt a galambokra, leszállt a tömbház peremére és okos szemével csak bámulta a rémült galambokat, akik most már szégyenkezve néztek vissza rá, és csak lassan merészkedtek elő megint. Hogy mi járt a varjú agyában, azt nagyon nehéz lenne kideríteni, de hogy én azóta igen nagy tisztelettel nézek a koromfekete madarakra, az tény!
Egy kellemes napot! :-)
tetszik, egyszerűen klassz fotó
VálaszTörlésAjjaj, ő is a híd alatt lakik?
VálaszTörlésEgy kis madárnak minek is ekkora nagy híd:)
VálaszTörlésTe sokszor megtalálod az élet szépségeit.
Minden tiszteletem a tiéd...
Lehet, hogy a csalafintaság nem csak az emberek sajátja.
VálaszTörlés