Képes vil(r)ág 6.

Most kivételesen virágzó szobanövényeket hoztam. Ezért -itt az első képen-, kicsit messzebb kellett mennem, mert nem a mi lakásunk dísze. Árpád barátom feleségének gondozásában áll. Nem is tudom mi az igazi neve, Ildikó is csak úgy mondta Mária könnye. Az orchidea csak asszisztál!
Alul a képen, azok a kis virágcsoportocskák. És valóban! A csoportocskák minden egyes kis virágán ott ült egy cseppnyi nedv. Mint egy könnycsepp!



Ez a pozsgás -itt a második fotón-, már évek óta lóg az erkélyablakban. Valamikor réges-régen ..... Ok, elég a meséből. Egy szónak is száz a vége, beüvegeztem az erkélyt. Természetesen nyithatóra, különben megfőne ott minden nyaranta. Három nyíló ablakot építettem be az üvegezett keretbe. Sk. Mármint saját kezűleg. Szép is lett, jó is lett. Biztosan mert az utcára sem esett ki immár évtizede -nem úgy mint a szomszéd gyárilag beépített ablaka- és esztétikai panasszal sem élt senki. Aztán árnyékoló is került az üvegekre, kivezettem oda egy radiátort, így télen is, nyáron is jól érzik magukat a növények. Néha mi is, ha kiülünk, vagy Sanyi a papagály, mikor komfortos száműzetését tölti kint. Mégis, ez a növény most hozott először virágot. Gyorsan megörökítettem, hátha megint lapít majd , úgy egy évtizednyit. Azért nagyon bízom benne, hogy nem.

Végül, de nem utolsó sorban ez a szép kőrózsa. Melinda fedezte fel vásárlás közben az egyik hipermarket polcán. Nem mondom meg melyikben, mert ha százával, ezrével tódul holnaptól oda a nép kőrózsáért, ... hát még valakinek baja esnék a nagy tülekedésben. Végre lett! Már hetek óta vadászta Pötinek. Ez az Ő névre szóló kőrózsája. Sajnos a hétvégén nem volt idehaza, de a bemutatkozó fényképet már elküldtem neki és addig mi ketten gondozzuk a szépséget.