Csatangoltunk egyet

A délelőtt elment azzal hogy a véremet vették, így délben tudtunk nekiindulni.
Nem is baj, mert addigra csillapodott a szél és kisütött a nap is. Nem lett épp kánikula -nem kívánkozott le a mellény rólam-, csak amolyan kellemes csatangolásra termett idő.
Gombákat gyűjtöttem, Zsömi meg kullancsokat.

Az ott Zsömi mellett a lucfenyvesi rizike egy jól megtermett példánya. Emitt a második képen pedig az ízletes rizike szintén egy termetes példánya. Szezonjuk van.
Nőnek mint a bolondgomba, pedig nem azok. Mindegyiket kedvelem, de a lucfenyvesit kicsit jobban. Kevésbé ereszti a sárga tejét, ennélfogva nem is színezi a kezet annyira, keményebb a húsa és nekem nagyon tetszik a zöldes beütés. Az is igaz, hogy könnyebben kukacosodik, ez meg az ízletes mellett szól. A lucfenyvesi általában csészeforma, szépen megáll benne az esővíz vagy a páralecsapódás. Érdekes, de Zsömit még nem láttam inni belőle.

Talán a gomba illata nem vonzó számára.
A leszáradt, lehullott tűlevelek puha ágya, a napsütés kellemes melege annál inkább vonzotta. No meg a csatangolás, kis hempergőzés, rohangászás. Szemmel láthatóan a fotózás most egyáltalán nem vonzotta, veszteg maradt mert megkértem rá, de azért sem nézett a lencsébe! Néha nagyon látványosan tud "tüntetni" ha ő épp mással foglalkozna mint én.
Nem gond. Eddig még mindig kiegyeztünk.