A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2015. febr. 24.

Széria

Az úgy kezdődött, már ha akkor kezdődött, hogy elpattant a pergetőpálca. No nem ma volt és nem is tegnap. Régebben és egy folyamat első állomásának tekintem. Elmesélem. Jó? Hátha senkit nem érdekel.


Pergettem. Azért pergető pálca (bot).
Jött néhány apróság, majd egyszer csak ... Mint derült víz alól a Nautilus! Nem a csigaházas polip, hanem Nemo hajója. Az! Biztosan nem tuskó volt, mert bár az is rohadt nehéz, de nemigen úszik. Ez szépen "ballagott". Mint aki észre sem vette megakasztották. Gondoltam figyelmeztetem ismeretlen ragaszkodóm -no meg akkor a tű is jobban ül majd-, s odaütöttem neki még egyet. Pikk! Ennyit szólt a pálca és a vége lefittyedt, a víz alatti ufó meg le és el. Remek! Úgy húsz centi pattant le a bot végéből. Ahol a leginkább "játékos".
Általában az a húsz centinyi a lényeg s a játékos.
No persze ilyesmire nincs garancia, mondván akár a horgász verhette is. Oda. S miért ne? Látott már valaki olyan horgászbotot, amelyik nem koccant valaminek, vagy legalább egyszer nem borult meg? Van amelyik a gazdájával együtt. Egy szónak is bot a vége, megjavíttattam. Most annyival rövidebb, merevebb. Mondhatni állandó merevedése van. Kemény akciókra teremtetett.

Második. Néhány nap elmúltával. Vettem egy újabb s szintén játékost. Pergetőt. Dobálgattam, dobálgattam ... Még érdeklődő sem akadt. Mígnem kopp! Stopp! Ereje mint a bivalyé! Esze több volt. Csinált egy harci kunkort ... s pikk! Csak ezt most nem hallottam, mert nem a pálcát törte el, hanem a műcsalit. Kemény, viharban edzett és sok halat megért, megakasztó csoda wobbler. Volt. Bár nem mozgássérült, de egy tagja hiányában rokkantsági nyugállományba helyeztem. Már vizsgálom. Felülvizsgálat, rehabilitáció s mehet ismét melózni! Fene a lógós tűibe!

Harmadik. Megint napok teltek el. Újra csak pergetés. Üres a víz, vagy mi a fészkes? Végre! Kopp! Húz! Nem egy Nautilus, de megy. Rövid harc, már a látható vízben fetreng. Csuka. Pikk!
S lelépett mint laza erkölcsű leányzó a sezlonról. No persze, vitte a Wobblert is.! Ha megnyerte, hadd vigye! Frankón elreszelte a fonott zsinórt.
Nemigen használok én acél előkét, mert minek?
Újraszereltem. Harmadik dobásra, kopp! Húz. Ez sem tengeralattjáró, sima tójáró. Sima? Pikk! Azt hiszem csuka volt. Szerencsémre kirázta a pofájából a felúszó wobblert. Legalább azt megfoghattam!
Acélra! Miután felszereltem az acél előkét minden eltűnt. Csak a víz, a szél, meg én maradtam. Nem sok idő teltével csak víz s szél.

Negyedik. A szelet odahagyva, a vizet borzolja ne a tokám. Apropó!
Jó a kép nem? Lassan versenyezhetnék Jáksó Lacival tokaügyileg.
Csak én szebb vagyok. Amúgy. S a kalapom? Az is szebb. Régi darab.
Mint én. De ez nem a gyerekcsináló kalapom. Na jó! Magyarázat.
Voltak népek, hol ha fiúgyereket akartak akkor akcióban a férfiember fején hagyta a kalapot. ... Hm! Innét származhat a megkötős kalap? ... Ezen még nem gondolkodtam. Mindegy is. Nem érint a kérdés. Nekem nem kellett kalap. Csizma sem! Olyan népek is voltak.
Hazaértem. Hal nélkül. Mivel megehültem mint Rúzsa Sándor nekifogtam burkolni. Véres hurka, párolt káposzta. Pikk! ...
Mi? Mi? Ma fa...fa ... franc? Mi a fene van ebben a rohadt hurkában? Jaaa!
A fogam!
A véres hurkából semmi más nem maradt csak a vér. Vér! ... Vér! ... Vér!
Ott lebegett a szemem előtt!
Mostanra a fogam is kész. Én is kész vagyok. Mi jöhet még?
Az ember mindig jobbat vár! ... Csoda hogy? Legközelebb elkapom. Persze csak akkor, ha épp nem szériázok. Pech szériázok.
Szériázok, de nem szirénázok! Nagyobb méltósággal viselem mint Egyiptom a tíz csapást. Hogy az a rothadó ....!

Áááh! Hát persze! ... Gyurcsány az oka! ... Így már minden érthető! Lenyugodtam!

2 megjegyzés:

  1. Hallod, kedves MJ!:) Szerettem régebben elmenni horgászni, de megütött volna a guta ilyen dolgok következtében. Most csak kellemesen mosolyogtam, amíg olvastalak!:)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Józsi!
    Soraidat olvasva egyetlen mondat,...egy filmcím ugrott a fejembe: Horgász a pácban... :-)
    A kalap jó, a fotó kiváló!
    Ami a pech szériát illeti, ... rokonlelkek vagyunk! Csak a témák mások... Szeretettel üdvözöllek benneteket!

    VálaszTörlés