Bucikák

Mint anno a "Vekni" cím alatt tudomásul vettem: -pék nem leszek!
De azért nem adtam fel.
Tudom, senkit nem érdekel, csak épp mára nincs más témám.
Ha kimentem volna a csónakot kimerni, mint ahogy terveztem, akkor volna.
De, ugyebár a tervek azért vannak, hogy legyen min változtatni.
Ez itt a mai bucika. Erre már lehet azt mondani, elfogadható.
Szépen megkelt, nem rogyott be a teteje, stb, stb. Rozsos, teljes kiőrlésű tönkölybúza kenyér. (Most kérdeztem meg Melindát, mert ez nekem már hosszú.) Kooperációs kenyér. A liszteket Melinda keverte össze, amúgy én állítottam össze a dagasztani valót. Nem kell beszólni! Kell még más is bele a liszten kívül is. Víz, olaj, cukor, só, élesztő.
Ez a kettő meg a hétvégi bucikák.
A kisebb úgy indult, hogy francia kenyér lesz, de nekem ne dumálják meg, hogy miből s milyen liszt legyen benne.
Majd én meghatározom! Jó lett.
Kis tömör gyönyör, de az íze jó lett.
Csak kissé édeskés. Elfogyott no!
A magas az egy igazi fehér kenyér.
De, magokkal megszórva! Szép magas lett, ahogy a nagykönyv megírja, csak épp beroskadt. Hiába no! Nem lehet minden tökéletes. Azért szeletelni lehetett, nem köpte ki senki, elfogyott.
Ígérem, nem nyomulok tovább a veknikkel, majd csak akkor hozok szóba egyet-egyet, ha igazi különlegesség. ... Esetleg belesütök egy keszeget.
Vicceltem, no! ... Ámbár annyira lenne jó, mint amiben reszelő van.