A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (309) Deseda (192) Úton (129) Gombák (123) Madarak (117) Családi (114) Vártúrák (102) Gépek (94) Horgászat (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (74) Kedvenceink (73) Kvár (65) Zsömi (65) miEz? (60) Somogyban (56) D.arborétum (51) tréfás (50) "Állati" (45) St.földön (45) Állati (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (13) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2016. febr. 3.

Köd előttem, ...

Az indulást hajnali négyre terveztem, ehhez mérten az ébresztőt, 03.15-kor.
A táv 156 km. "Kertek alatt". Tapasztalatból tudom, hogy a szabályok betartásával, óránként 60 kilométernél többet nem lehet megtenni ha az ember nem megy gyorsforgalmin, autópályán. Hatvanat is csak akkor, ha semmi nem jön közbe. De semmi!
Sem egy forgalom lassítás, sem egy defekt, s semmi más.
Negyedórányi késés az indulással belefért, be volt kalkulálva.
Somogyban az idő tiszta, ködmentes, az utak nedvesek, az ég felhős, ezért lakott területeken kívül igen sötét az éjszaka. Hát milyen lenne?
Az első esemény Igalig, egy az úton keresztbe átugráló béka. Ahhoz, hogy elvileg még tél van, hát korán kelős!
A forgalom nem zavaró, lévén mert nincs. Ezért jó a "kertek alja" éjjel.
Igal után, a még főútnak nevezett aszfaltról is lemegyek.
Bármi út lehet, csak földút ne! Azért itt, a "világ végére" vezető úton, csak jön szembe egy éjjeli manó, mi mással, ködrefivel!
Négy negyvenre már Tolna földjét taposom. Lápafőn, valami jótét lélek, a derítő tartalmát nyomhatja épp kifelé az éjszaka leple alatt, mert mi mástól gőzölögne a háza előtti árok úgy, mint az igali termálvíz?
Egy ideje már elképesztően rittyósak az utak, sokan élnek errefelé a mezőgazdaságból, s általában a mezőben közlekednek, oszt hajrá ha betonra! Az első, aminek nem kellene közbejönni! Nyilván, az aszfaltra vastagon felhordott  sár lassításra kényszerít.
Pláne, mikor a sár kátyúkkal kevert. Ha van aszfalt akkor sáros, ha nincs, akkor meg lukra lehet futni. Pont, mint a régi szép időkben! Hadiút.
-Jóllakott, mint szakcsi gyerek tökmaggal. Vajh, honnét ez a mondás?
Vajh, én honnét ismerem, ha még a google kereső sem ismeri?
Na jó, én nagyanyámtól! Na de, akkor ő meg honnét? Mindegy.
Szakcs után ismét aszfalt az aszfalt, de egyre több a felpárolgás, majd meg a kifejezetten ködnek mondható újabb lassító tényező.
Belefutok akkora, sötétséggel megtámogatott gomolygóba, hogy még egy szemből jövő, maxra kivilágított UFO-t sem vennék észre, csak mikor már leszállt a gépházra. De nem jön! Pedig figyelek!
Szerencsémre csak rövidebb szakaszok az ilyenek, vagy mikor csak az út feletti úgy egy métert takarja be, felette meg látni. Mindent látni felette, csak az azért kevés. Remélem is, senki nem az úton alussza ki épp, a szőlőhegy és a noha mindent elsöprő örömét.
Öt húsz, s már Pincehelyt szelem át. Itt már, van egy-két hajnali munkába igyekvő, néhány világos ablak mögött már fől a kávé.
Rövid út, s már Fejér. Sűrűsödik a szembe forgalom, de csak addig míg a kamion konvoj elhúz. Hiába megyek keletnek, nem szakad fel a sötétség. Hatkor már Dunaföldváron járok, s kis idő múlva Bács-Kiskun.
Dunaegyháza határában megálltam kicsit nyújtani. Időben vagyok, hova hát a nagy rohanás? Akkora a köd, hogy a mellettem elkerekező helybélinek szerintem fogalma sincs, kinek is köszönt? No meg akkor a köd, sötétség, hogy mikor egy fuvallat kicsit megkeveri s odébb dobja legalább a köd egy részét, akkor veszem észre ... Épp a temető sarkán állok!
Nem baj. Úgysem akartam hangoskodni!
Elnyomok egy reggeli szenyót, majd egy megnyugtató telefont Maminak s már pitymallik is. Gazdaembernek ideje felkelni, nekem továbbmenni.
Hat óra negyvenöt perckor célnál vagyok. Idő előtt. Én hétre terveztem az érkezést. Hét s nyolc közt volt megbeszélve. Számítottak jöttömre.
Csak én pont ellenkező irányból, mint Gandalf. S jelen esetben, nem az érkező a mágus, hanem a fogadó. Remélem!
Négy órán keresztül folyt a "varázslás", ráolvasás, kézrátétel.
Addig gyalogosan csatangoltam a helységben. Bejártam szinte az egészet. Kattintottam pár képet, legközelebb abból is mutatok.
Hazafelé is eseménytelen volt az út, a gép szépen muzsikált, vele van az erő. Úgy tűnik sikeres s jó munkát végzett a varázsló!

2 megjegyzés:

  1. Félelmetes tud lenni a köd sötétben...várjuk a fotókat !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pláne, mikor mozgás is van benne, s nem tudni ... :) Ok!

      Törlés