Nem látok s nem is tapintok rajta sérülést. Ereje fogyott. Csak piheg.
Ételt nem fogad el, pár csepp vizet igen.
Melinda és Zsömi találta meg, reggeli sétájuk során, a ház hűvös északi oldalán. Mikor először vettem kézbe, még sírt, ellenezte a vizsgálatot.
Másodjára már nem.
Mintha szokná a kezet. Pedig nem hiszem.
Tán csak lemondott már ... Mindenről. Tudományomból nem sokra futja.
Rábíztam hát a természetre, ha úgy gondolja hozza helyre amit elrontott.
Annyit tehetek, védett helyre hoztam s a napos oldalra.
A nap ereje néha csodát is tesz. Most még arra várunk! Csodára!
........................Gondoltam, befejeztem a bejegyzést, ránézek hát.
Nincsenek mindig csodák. Vége! A bejegyzésnek is. Mennem kell.
Egy dolgom van még vele.
még mielőtt elolvastam volna végig a bejegyzést már arra gondoltam, ha hagyta magát megfogni, akkor az már baj...lehet valami mérgezett eledelt evett meg, ha külső sérülés nincs rajta.
VálaszTörlésMivel madárbolond vagyok, nagyon sajnálom szegénykét :( de azt is szoktam ilyenkor mondani: lehet a természet szelektált...
No igen. Szelektált. Sajnálom szegényt, részint mert én is madárbolond vagyok, másrészt a feketék már javában hajkurásszák egymást, beindult náluk a nagy érzés. Ilyenkor meghalni!
TörlésNagyon szomorú:( Sajnálom:(
VálaszTörlésÉn is sajnálom szegényt. De hát ... a nagy törvény!
Törlés