Lapjárás

Mivel a halak járása, az utóbbi időkben, megint nem esik egy csapába az én járásommal, gondoltam kiásom a csatabárdot (kést) a kalaposok ellen. Nos a helyzet az, ők meg nem arra nőnek, amerre én taposom a hadi ösvényt.
Többek közt ezért is nem kártyázok.
Részint mert nemigen tudok, másrészt meg, ezek után úgy vélem, ott meg nem lenne jó a lapjárás.
Nem egy nagy teríték! Óriás csiperke. Náluk a kalap közepe azért van megkapirgálva, mert akkor adja ki igazán az azonosításhoz elengedhetetlenül szükséges ánizsos, keserűmandula illatot. Ez nem cián összetevőre utal, annál sokkal jobb.
Egy szem nyárfa érdestinórú. Jó hogy lett! Kellemes illatú, íze vetekszik a vargányával, ami már csak azért is jó tulajdonsága, mert feledteti kicsit azt a kellemetlen tulajdonságát, hogy szeletelés után megfeketedik, szürkésfekete színt vesz fel.
Rizikék. Lucfenyvesi rizikék. Eszem áll meg! Kicsit korán jöttek. Nem is volt több, mint ezek a bemutatkozó példányok. Nagyon kellemes ízű, vágáskor tejnedvet adó gomba.
Ennyi hát! Arra pont elég lesz, hogy kicsit "megbolondítsa" a szárnyas májat.