A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (317) Deseda (207) Gombák (139) Úton (135) Madarak (119) Családi (117) Vártúrák (104) Horgászat (102) Gasztronómia (95) Gépek (94) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (52) Állati (47) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2016. szept. 10.

Nosztalgia pihenő (meztéláb)

Gyerekkorában ez volt az egyik kedvenc szokása.
Elmarta a pacskerom és ráfeküdt. Volt, mikor beledugta a fejét. Míg belefért. Megnyalogatta, majd szunyókált vele.

Kábé mint itt a képen. De most már nem nyalakodik benne, csak elbirtokolja kicsit. Nosztalgiázott. Meg én is.

Megint járhattam "meztéláb" mint anno.
Nocsak, nocsak! Megint egy elfeledett szó?
Gyerekkoromban sokszor hallottam így nagyanyámtól, meztéláb. Nem mezítláb, hanem meztéláb. Most, hogy előugrott a tekervények fogságából rákerestem. Nem ismeri a Google kereső. Pedig határozottan emlékszem a szóra s erősen kétlem, hogy csak nagyanyám nyelvén létezett.

Hát mindegy. A pihenésről még annyit, Zsömi már nagyon tud. Ma, hazaugrottam a fotómasináért, bekulcsoltam magam a kaputelefonnal, matattam a zárral, végigcaplattam a lakáson és kihoztam a gépet az ő fej fölül, majd távoztam is. Úgy bealudt, fel sem ébredt rám.
Sokkal többet pihen már, mélyebben alszik, romlik a hallása, fáradékonyabb. Öregszik.
Én is. De én még egyre többet félek is az öregedés mellett. Miatta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése