Már amennyi megmaradt belőlük. Három.
Ha jól emlékszem rájuk, akkor hét kelt. Fogytak s fogytak.
Kettő még szürke ugyan, de egyikőjük már fehér. Már színében is hattyúvá érett a "rút kiskacsa". Dehogy is rútak ők! Szépek egészen kicsiny koruktól.
A szülők egyike tán a Királynő gyermeke.
Biztosan feledésbe merült már, hogy egyik éven végigkövettem a Királynő és családja életét.
Több írás is született, a témakörök jegyzékében együtt megtalálhatóak, "Királynő" címen. Fotómasinával is követtem őket, kora tavasztól késő őszig,
"Látogatások" címet kapott a róluk összeállított album (247 képpel).
Mindig az Andersen mese jut eszembe a hattyúkról :) Olyan szépek, a gyönyörű hófehér tollruhájuk, az egy életre szóló párválasztásuk is nagyon szimpatikus, szóval szeretem őket :)
VálaszTörlésÉn is szeretem őket. Rengeteget fotóztam már hattyúkat, de nem bírom kihagyni. :)
Törlés