A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (360) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2016. szeptember 15., csütörtök

Megpihentek

Idei család. Idei kelés. Szülők és fészekalj.
Már amennyi megmaradt belőlük. Három.
Ha jól emlékszem rájuk, akkor hét kelt. Fogytak s fogytak.

A felnevelkedett fiókák már anyányiak.
Kettő még szürke ugyan, de egyikőjük már fehér. Már színében is hattyúvá érett a "rút kiskacsa". Dehogy is rútak ők! Szépek egészen kicsiny koruktól.
A szülők egyike tán a Királynő gyermeke.
Biztosan feledésbe merült már, hogy egyik éven végigkövettem a Királynő és családja életét.
Több írás is született, a témakörök jegyzékében együtt megtalálhatóak, "Királynő" címen. Fotómasinával is követtem őket, kora tavasztól késő őszig,
"Látogatások" címet kapott a róluk összeállított album (247 képpel).

2 megjegyzés:

  1. Mindig az Andersen mese jut eszembe a hattyúkról :) Olyan szépek, a gyönyörű hófehér tollruhájuk, az egy életre szóló párválasztásuk is nagyon szimpatikus, szóval szeretem őket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szeretem őket. Rengeteget fotóztam már hattyúkat, de nem bírom kihagyni. :)

      Törlés