Hull a hó

Folytassuk hát sétánk a hóesésben.
Persze csak azokkal, kik velem tartanak. Ez még ugye a tizenharmadikai hóesés, merthogy azóta nem hullott.
Csak megmaradt. Maradt kint is, de a városban is.

Odakint szép, a városban meg ... nos jobbára már csak boka, térd és combnyak szaggató, törő jeges síkosság. Nem értem én ezt! Ok, hogy ekkora hidegben semmire nem jó a sózás, az is ok, hogy nincs ember a jeget felszaggatni ... de ami piszkosul nem ok, hogy valamiféle síkosságcsökkentő anyagot sem látok az utakon, sem szórni, sem leszórva. Nincs gondos gazdája a városnak, csak "ura".

No de vissza a szebbik részéhez.
Igyekeztem ma olyan fotókat kiválogatni, ahol a szép fehér tájon kívül az is látszik ahogy hullik az égi áldás.
Másoknak átok!
A magam részéről, oly nagyon nem értem azokat kik télvíz idején szitkozódnak és öklüket rázzák az égnek, merthogy esik a hó! Miért? Mikor essen? Strandszezonkor?
Nekem határozottan tetszik télen a hó is, a hóesés is.
Ami nem tetszik, az a "felkészültünk a télre csak arra nem, esni fog a hó" vezérelvű hozzáállás!

Bátran állíthatom, sokan nem jártak a hóesésben, a lábnyomok is bizonyítják. A két nyom a miénk, mi vettük el a hótakaró szüzességét.
A visszaúton is csak egy a miénket keresztező nyommal találkoztunk.
Rövid időre láttuk is az utunkat keresztezőt mielőtt elnyelte a hóesés és a szürkület.
Nyúlánk, hosszú lábú, hosszú és karcsú derekú egy igazán szép, mutatós és kisportolt vörös volt. ... Fiatal és fürge járású róka.