Zsömi a gáton

Zsömike a gáton. Alacsony a vízállás a Dunán, látszanak a terméskövek a gát alján. Jégbe fagyva, behavazva. nehéz
itt is az időjárás mostanság.

Éjszakánként, reggelente kőkemény mínuszok, tíz, tizenkettő is megvan, mikor hogy sikerül. Majd jön a brutális felmelegedés a nap beálltával.
Délelőtt tízre felugrik a higanyszál akár mínusz ötre is, délután kettőre meg még tán nulla is lehet a napsütötte szélárnyékos pontokon.

Nehéz azokat a pontokat összekoordinálni, mert ha egyik feltétel is hibádzik akkor bíz mínuszban állunk. Egy biztos megoldás van, nem kell állni. Menni kell! Menni és menni. Zsömi ebben partner, egészen addig, míg puha talpacskáit ki nem kezdi a fagy, a jéggé kásásodott hó, a jég, netán a só, a kiszórt csúszásmentesítő zúzalék. Nem mértem a távot pontosan, de bíz most pár kilométer is elég őkelmének. Érthető is!