A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (353) Gombák (217) Horgászat (198) Úton (167) Madarak (153) Családi (134) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (70) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2017. január 4., szerda

Naplemente

Naplemente. Naplemente a Desedán, a Répási öbölből nézve. Több szögből, több variációban.
Még másodikán délután tettük a sétát. Végig a toponári oldalon, át a fahídon, majd a félszigeten és az erdőn át megkerültük az öblöt.
Mire körbe értünk a nap is nyugodni indult.

Az öbölben állva készítettem pár képet a lenyugvó napról amint bebújt a félsziget fái mögé, majd később a kaposfüredi szőlőhegy dombja mögé.
Ekkor született az a kép is, ami a "Mesebeli" címfotója lett.

Az öblöt megkerülve még ilyen magasan járt, de úgy csúszott lefelé, hogy szinte szemmel lehetett követni a mozgását.
A hőmérséklet hűségesen követte, vele együtt tartott lefelé.

Mire a fák mentén megtettük azt a hátralévő ötven métert és Melinda még körülbelül annyit a hídig, már be is bújt a domb mögé. Épp csak visszakandikált.
Ránk kacsintott  még egyet, s azzal el is köszönt.
Ilyen hát, egy szép vörösesre festett, jeges világba hulló naplemente. Ott ilyen. Másutt meg másmilyen.
De mint általában és mint mindenütt, szép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése