Ezzel remélem megtört a jég is, mert hát eddig nem nagyon dúskáltam a ragadozóhalakban.
Méretében is nagy, de a szó nemesebbik értelmében is.
Elmesélem a sztorit
Jó ideje dobáltam már a vizet. Dobás, vontatás, dobás vontatás ... Kezdett olyan érzésem lenni, hogy nekem tulajdonképp lehet teniszkönyököm is, meg valamiféle kikopások, vagy gyulladás vállban és csuklóban, oszt még ott lapockatájékon is húz, a merevedés meg megint felkúszik derékra és hát a térdem mintha mutatná a porctalanságot. Porctalanság! Na erre sem lesz irodalmi Nobel.
Szerencsére megszólalt a "telefőn". Hű de rühellem én ezt a találmányt! Általában akkor visít ha épp jobb dolgom van. Például fürdőkád, meditációs trón, másutt klozet a neve. Másutt! No meg effélék. Most viszont örültem neki. Kivágtam a horgonyt mint macskát kakálni és leültem bájcsevegni.
Mamikám drága hívott a messzi távolból. Kérdezte mit fogtam?
Gondoltam jobb ha nem mondom meg neki, ezért csak annyit mondtam, halat nem.
Nekigyürkőztem esmét! Dobás, vontatás ...durr! Ment mint a "hajderménkű"! Ez a kevésbé magyarosnak tűnő szó most ugrott be, anno nagyapámtól hallottam. Csak sejtem a jelentését.
Egész jól harcolt. Hjába no! Csuka! 48 cm és 1,2 kg.
Olyan rég láttam már a Desedában, hogy azóta a lelkiismeretem mardos, csak nem az utolsót fogtam ki?
Örömemben felhívtam Mamikát! Neki se legyen jobb! Hátha épp ... De nem! Felvette. Eldicsekedtem. Mintha lett volna mivel.
Oszt nekigyürkőztem esmét! Dobás, vontatás ...durr!
Ment mint a ... nem! nem úgy! Úgy, hogy azt hittem kis ideig hogy harcsa. Oszt nem. Oszt levert a víz mikor megláttam. Meg azt is, a twisterhorgot csak az imádság tartja! De kié! Én nem szoktam!
Azért meglett! Szép nagy! Fogas! 68 cm és 4,7 kg! Ez már, ja!
Ott pihegett a fedélzetdeszkán még benne a horog, s na mi történt? Na mi? ... Naná! "Telefőn!"
Mivel olyasvalaki hívott, hát felvettem. Míg megbeszéltük a világ nagy dolgait a hal időnként megpróbált kiszállni. Közben sikeresen leszedte a maradék bőrt a bal gyűrűsről. Nem vészes!
Már gennyesedik. Végre letettük. Halat elláttam, a véres ujjam leszopogattam.
Fordítva szarabb lett volna! Még jó, hogy az emberi vért a gyomor nem emészti. Így senki nem állíthatja, hogy a kannibalizmus felé húzok. Felhívtam Mamikát. Örömemben! Mi másért?
Most legalább volt mivel dicsekedni.
Oszt nekigyürkőztem esmét! Dobás, vontatás ...durr. Hű de könnyű! Szembe jön? Hát nem!
Nemes egyszerűséggel leharapta a twistert forgókapcsostul, némi fonott damillal együtt.
A fene a gusztusát!
Hanem ezt a telefonhívás, majd elsőre kapás dolgot szabadalmaztatni kéne!
Most dolgozok a beosztáson, hogyha legközelebb kimegyek a vízre, hánykor s ki hívjon fel!
Óraegyeztetés, a hadműveleti idő kezdete a harcvízre érkezés időpontja. Szólok ha beválik!
Ui.: Idehaza a halpucoláskor a süllő megbosszulta halálát! Egy rossz fogás utáni rossz mozdulat, megcsúszott s a kopoltyúlemezével kettémetszette a bal mutatóujjam ujjbegyét. No nem csontig.
Csak húsba. Jó mélyen. Pont a bal mutatót! Az amúgy is görbe, tán valamikori törés, vagy köszvény. De csak azon az egyen kösz? Amúgy meg, azt már egyszer flexel is kezeltem. Azóta is mintha görbült volna. Lehet nem tett neki jót az ideg s szalag kurtítás? Lehet! Pedig gyors vágás volt. Gyorsvágó!
A bal mutogatóst, már nem csak az ág is ... de a süllő is nyúzza!
Ez erősen húsba vágó kérdés most nálam. Azóta ballal nem mutogatok és nem gyűrűzök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése