Séta a "Susogó"-k közt. Szél volt. S mert szél volt, hát beszélt a fenyves a szél alatt. Még zene füleimnek, még kedves a hang.
Most már azt hiszem, míg élek az is marad.
Nem kell mindig mindent tudni. Minek? Néha elég az is, hallgatni és közben nézni a mesét.
Megörökítettem közben pár gombát is. van amelyiket ismerek, van amelyiket nem. De most oly nagyon nem is izgatott a megismerésük, inkább csak a fotók.
Szezonja van most az erdei szömörcsög gombának. De hiába! Még mindig nem jutottam el odáig, hogy megkívánjam, sőt még odáig sem, hogy a kíváncsiság rávigyen a kóstolásra. Az óriás csiperke inkább tűzbe tud hozni!
A nagy barna, meg a kis fehér szerintem csak dísznek jók, bár a nevük nem tudom. Talán sejtem.
Itt a fenyvesen is végigsöpört a vihar, lefektetett egy susogót. Sajnos ezek a fenyők túl magasak a törzsük vastagságához és a lombjuk nagyságához, no meg a vizes talaj miatt kicsire maradt gyökérzetükhöz. Kár volt anno megritkítani ezt a fenyvest, mert azóta nem támasztják egymást, nincs meg az egységben lévő erő, s hát emiatt rendre tudja szedni áldozatát a vihar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése