Lecsúsztam róluk

Remek lehetőségről csúsztam le tegnap délután.
Egy keskeny öbölben, nevezetesen a Joker öbölben tartózkodtam a csónakkal, amikor szinte a semmiből,
előbukkant két nagytestű vasmadár. Két szállítógép.

Azért tudtak nagyon gyorsan meglepni, mert a kis repülési magasságuk miatt az erdő elfogta  hajtóműzajt, s mikor kibukkantak a lombkorona fölött, pillanatok alatt átszelték a csekélyke látható légteret s eltűntek a másik erdő mögött.

Nagyon alacsony légteret használtak. Első hullámban két gép jött szoros követésben. Mire kikotortam a fotómasinát a válltáskából, meg még a saját táskájából is, már a hajtóművek zaja is elhalt. Kicsit bosszankodtam, mert ha a gép a kezemben van, akkor lőhettem volna egyet szemből, egyet alulról s egyet utána. Három közelit! Szinte a fejem felett húztak át!
Kibosszankodtam magam, visszaraktam a masinám a tokjába, de szerencsémre magam mellé tettem a deszkára, mert beröppent a harmadik. Ez is nagyon alacsonyan húzott a két társa nyomába. S mert a fényképezőm csak félig raktam el, maradt még időm egy utánlövésre. Mi a tanulság?
Vagy állandó "tűzkészültség", vagy az ember lemarad a jó "lövésről"!