Később is indultunk, a hőség sem volt akkora, no és nem mellesleg indulás előtt Zsömi bejelentkezett és tudomásunkra hozta, ő is jönni akar.
Kívánsága parancs! Kint megkapta a kis csónakázós párnácskáját, az itatóedényét friss vízzel és természetesen az egész farrészt a csónakból.
Amiatt, hogy ő jól s kényelmesen érezze magát ha jön és megkapja a megszokott helyét, nekem két végrehajtási, rakodási tervem van. Az egyik ha vele, a másik ha nélküle.
Mert rajtunk kívül be kell férjen a két horgászláda plusz egy válltáska, a bottartó zsák a botokkal.
Ha pedig nekilátok horgászni, akkor hely kell a két összerakott bevetett botnak, meg általában a pergető is össze van rakva, a nyitott merítőnek, akkor minimum egy láda tartalma szétpakolásra kerül, helyváltoztatáskor kell hely a felszedett horgonyoknak, ha halat fogunk kell hová beemelni a halat a csöpögő merítővel együtt, anélkül, hogy mindent összekennénk.
Előre elgondolt helye kell legyen mindenkinek, minden kelléknek akkor is ha egyedül vagyok a vízen és akkor is ha Zsömivel. Az ő szelete nem kicsi! De hát, így szereti.
Már jócskán lebukóban volt a nap amikor a felvételeket készítettem róla. Pihent, heverészett és néha unalmában nézegette a 67-esen száguldozó gépkocsikat.
Igyekeztem a fényképezőgépet nem mozdítani a felvételek közt, mégis jócskán lettek színárnyalatbéli különbségek. Biztosan elmozdult a kezemben egy kicsit s az már ennyit adott hozzá. Vagy vett el.
Remek kis túra volt. Csak épp haltalan. Ez utóbbi már nem is szokatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése