Hetek óta ez a kis majmocska az ajándék, amivel fogad ha hazaérek. Tartja a szájában, hozza a köszöntéshez, de természetesen nem ereszti, át nem adja. Nekem sem!
Makacsul ragaszkodik hozzá az örömködés közben is.Majmocskával teli szájjal nyüsszög örömében, bújik, kedveskedik.
De ha a majmocskát megpróbálom kivenni a fogai közül, akkor leráz szépen, véget vet az örömködésnek és elvonul a vackára majmostul.
Ha már a fogait szóba hoztam.
Zsömi is vesztett már el fogakat. Többet is. Kettőt még nagyon fiatalon. Igaz, az a kettő pluszban volt neki. Dupla szemfogai voltak, kinőtt a maradó és nem esett ki a fiatalkori. Öregebb korában ki kellett vetetni két alsó metszőt, mert romlottak is, meg megdőltek előre. Egy tépőfogát meg a Desedán vesztette el horgászás közben. Ott vettük észre, hogy ami zavarja az a nagyon mozgó tépőfog. Próbaképp ráfogtam két újjal, megcsavartam kicsit és kijött. Véget ért a kínlódása.
Az animált képsoron pedig az a pillanat lett megörökítve amikor én értem haza a fogorvostól. Hazaértem, de a bal alsó hetest otthagytam. Egy ideje már kellemetlenkedett, néha kínozott, s hát hiába próbálta a doktornő megmenteni. Menthetetlen volt. Megint kevesebb eggyel!
Azért a címet nem kell véresen komolyan venni! Tudunk mi még harapni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése