Bodorkák. Jobban örültem nekik, mint a pontynak, Remek az ízük, akárcsak a vörösszárnyúnak, és hát rég nem fogtam.
Azon, hogy rég nem fogtam nem is csodálkozom, hisz nemigen "gyúrok" keszegfélékre, nagyobb tűkkel horgászok a nád éd a tökleveles közelsége miatt.
A nagyobb tűket pedig nemigen veszik fel. Ezek most felvették. Igaz, nem mindennapos a méretük. Rajtavesztett még a horgon egy félkiló körüli kárász is, s így hát hármójukat is, meghívtam egy jó ebédhez.
Melléjük hallé illett.Nem részletezem,mert túl sokszor írtam már a különféle hallevekről.
- Desedai hallé szentestére, - Vargányás harcsa krémleves.
- Halat. - Fejleves, - Szezonnyitó halászlé, - Hallé, hallé, hallé, ... címekkel. Ez is most valami hasonló volt, leginkább tán a fejleveshez hasonlatos. Ponty, harcsa alkatrészekből, csuka ikrájával és májával. Állóképei a - Gasztro című albumomban.
Az ebéd fénypontja azonban, a két vöröses úszójú volt, a hozzájuk illő bíborosi palástban, paprikás lisztbe megforgatva.
Kedves egészségetekre!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! :)
Törlés