Erdei séta hóban, hóesésben.
Gyönyörűen esett tegnap, egész nap, úgy sötétedésig. Délután nekivágtunk egy havas sétának. Egy darabon a tó partján, majd az erdőben. Szép fehér világ, kevés nyommal.
Nem sokan jártak kint tegnap. Néhányan. Viszonylag kevés volt a nyom, akadtak szakaszok ahol még nem is jártak előttünk túrázók. Pedig tegnap ideális volt az idő. Fújt ugyan a szél, de nem volt kellemetlen. Esett ugyan, de nem annyira, hogy zavaró legyen, hogy átnedvesítse a ruhát. Hideg sem volt. Épp csak annyira, hogy a leesett hó zöme megmaradjon.
Érdekes, de a tó vízén sem keletkezett kopogós jég. A vízre hullott tetemes mennyiségű hó ugyan nem olvadt el, a vízzel keveredve több centi vastagságú kásás réteggé állt össze. A jégkása alatt viszont nem volt összefüggő jégpáncél. Több helyen is dobtam rá hógolyót és az a vízig átütötte a latyakréteget. Érdekes. Nagyobb lefagyásra számítottam.
Elsétáltunk a part mentén egészen a Répási öbölig. Közben én is csak egyszer és Meli is csak egyszer ült seggre. Én egy hó alatt megbújó fagyott, lejtősen fekvő faágra léptem, ő meg egy rejtett bucka lejtőjére. Nem sokat ér hát a "járt utat a járatlanért el ne hagyd" bölcsessége, mert én járt úton, ő meg járatlanon "zakózott". Megint ránk sötétedett. Mire az erdőből kiértünk teljesen beállt a sötétség.
Pedig még csak délután öt volt az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése