A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (360) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2019. január 4., péntek

Napsütés, fagyhatár

2019.01.04. Deseda tározó

Az idei év első csónaktúrája, az első pergető peca. Nagy széllel, néha verőfényes napsütéssel, nulla fok körül. A fagyhatáron.
Délután négy után már az abszolút fagyhatáron.
A napok óta tartó viharos szél nem engedett vízre, de a vizet meg nem engedte befagyni. Nem engedte befagyni, de a sokszor nulla fok körüli léghőmérséklet a széllel, alaposan kihűtötte a vizet.
A kikötő viszonylag szélvédett volt a napokban, be is fagyott. Vékonyan, de befagyott. A parthoz közelebbi csónakok alaposan, az enyém a külső soron vékonyabban és egy nagyjából tíz méternyi sáv áttörésével már kint is voltam a nyílt vízen a szélben. Bár mára, az elmúlt napokhoz képest, azért gyengült a szél ereje, de még maradt ereje, sebessége, korbácsolta a vizet és tolt rendesen.
Pergetés közben szeretem ha tol a szél, akkor csak irányítanom kell a csónakot peca közben, néha horgonyt vetni, majd ha nem mutatkozott hal akkor odébb állni.
Most, hogy nulla környékén billegett a higany és a szél csak ráerősített hőérzetben, akadt kellemetlenebb következménye is az erős billegésen felül. Például az, hogy a fröccsenő víz hamar fagyott. A felhúzott horgonykötél hamar csontkeményre fagyott és a következő leeresztéskor már úgy viselkedett mint a drót. Két felhúzás és a kesztyű is kezdett keményedni. Ez volt a kisebbik baj! A kellemetlenebb a horgászzsinór és a gyűrűk. Arra is fagyott a behúzott víz. Sűrűn kellett a gyűrűket kitisztítani és néha a zsinórt is. Délután négy körül, ahogy a nap beesett a domb mögé és a szél is teljesen megszelídült hamar lehetetlenné vált a további pergetés. Tovább csökkent a hőmérséklet, a zsinórra, a levegőben húzott részére, szinte szakállt növesztett a ráfagyó víz. A kisimuló részeken pedig azonnal kezdett beállni a víz. Nagy foltokban hártyásodott, szemlátomást sűrűsödött és a lapátokról is csak egy része csorgott le. Egy része meg "röptében" ráfagyott. Öt órára nagyjából beállt a sötét és a kikötő csendes vize is. Halk ropogással állt be a csónak. Hideg vas, hideg lánc, hideg lakat. Még nem annyira hideg, hogy süssön, de vizes kézzel már ragadt. Ha nem jön vissza a szél, akkor holnapra mozdulatlan lesz a tó vize. Befagy.
Nem az egész, mert mindig vannak később beálló részek. Nem veszélytelen a jég a Desedán még akkor sem ha látszólag már vastag. De az még odébb van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése