A "hosszú spiccen".
A hattyúk a jégen én meg a partokon és az erdőkben. Nem találkoztam más erdőjáróval. Abban a kevés időben, mikor nem a fák közt voltam, még futókkal, kerékpárosokkal sem. Tán mert szemerkélt? Meglehet. Világosban, a partközelben a ligetesebb erdőkben a vad sem mozog, olyankor valahol a sűrűben vackol. Nyomaikat azonban ott hagyták. Felforgatták az avart alaposan.
A kis pataktól, át az öreg erdőn, majd egy nyiladékon, azután a holtak erdejéig vezető szakaszon, volt nemrég még egy kiterjedt tölgyerdő. Lefektették.Értem én az erdőművelés szükségességét, meg azt is, hogy kell a fa, meg mindent értek. De valahogy akkor is sajnálom ezeket a szelíd s gyönyörű óriásokat.
Lefektették őket a zajos láncfűrészek. Lefektették, majd legallyazták, majd darabolták. Most aztán mély nyomokat mar az erdő talajába a rönkszállító, ahogy felmegy, felszedi a hóval lepett rönköket, majd lecammog vele a depóig. Ott aztán, rakásokban áll az osztályozott rönk.Hordja a gép már jó ideje, és amennyi fekszik, hát még egy ideig kitart a meló. Most a holtak erdeje mellett, hatalmas területen, fekszenek a holtak. Csak holtak!
Ezeket a fotókat, egyesével is megtekinthetitek a -Fák- albumban. És még sok-sok fát, a régebbi fotózásokról, bejegyzésekből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése