A Deseda mellett, az erdőben
Azzal a reménnyel mentem ki, hátha találok még téli laskát. Nem találtam. Pedig azért az esély meg volt rá, hisz itt mélyen, a kis patak mentén találtam már a bedőlt fák törzsén.
Ide még a fagy sem tudott olyan erővel betörni, hogy tönkretegye ha van.Nem fagyott még be a patakocska sem. Bár egyes szakaszain a part mentén, a lassú víz már hártyásodott.
Egyedül tapostam az ösvényt. Meli nem ért rá, más meg már nincs.Pedig voltunk itt párszor együtt is. nagyot mártózott ennek a kis patakocskának a vízében. Azóta már az a víz is messze jár, .... és hát Zsömike is.
Ezen a szakaszon. Ezen, itt az utolsó, a szóló képkockán.Ezen biztosan!
Biztosan megvan az a kép is. Biztosan be is került a blogba.
Hát itt is van. Megvan! 2013.10.23-án is jártunk ott együtt és a fürdőzés is meg lett örökítve. Erdő mélyén címmel.
Aztán elhagytam a kis patak partját, bevettem magam ismét a sűrűbe. Át a tölgyerdőn (volt tölgyerdőn, már fekszik), át a fenyvesbe. Immár nem egyedül. Mentünk a szokott úton, én és az emlékeimmel Zsömi szelleme. ... Azt a szakaszt, majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése