A víz az úr! Meg a szél!

2018.12.10.
Deseda tározó


A sok sikertelenség ellenére kimentem tegnap is pergetni.
Nem volt ilyen enyhe szellős a tegnapi nap. Sőt!
A mainak legalább háromszorosa volt a szélerősség.
Viszonylag hamar le is tolt pár kilométert egészen a füredi szőlőhegy alá. Ott aztán úgy döntöttem elég! Erős a szél s széllel szembe kell evezni vissza a kikötőig.
Az még csak ...! Nemsokára megtapasztalhattam, hogy:

"Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!" .............. No meg a szél! Ketten együtt meg pláne!

Még félúton sem jártam, s már behúzódtam egészen partközelbe, mert éreztem a szél erősödését és hátha ott lesz kis szélárnyék az erdőtől, amikor olyan szélroham csapott le a vízre, meg a hátamra, mint nem mostanában!

Pillanatok alatt 25-30 centis sűrű hullámokat korbácsolt, csak úgy csattogott a csónak orrán, rátámaszkodott a hátamra -rövidesen bántam a szélességét- és tolt nagy erővel vissza, a part közelsége meg, nem hogy védelmet nem adott, de kezdte a szél a vízre meg rám hajigálni az erdő egy részét.
Pillanatok alatt meg lettem "lőve"! Ha kintebbre fordítom a csónakot az evezővel akkor féloldalba kapnak a hullámok s ki tudja nem borít-e meg? Ha maradok a partközelbe, vagy egy fát borít rám, vagy csak egy jobb ágat? Amúgy meg, alig haladtam akkora volta szél és a víz visszatartó ereje. Erőm akkor még lett volna nagyobbakat húzni, de nem mertem. Nagyon nem szerettem volna túlerőltetni és eltörni valamelyik lapátot. Akkor aztán vihetett volna a víz hátán a szél!
Közben azért jó pár métert haladtam, s elkerültem az erdő sarkát, bal kézre egy öböl nyílott meg.
Az sem volt szélvédett, de arra gondoltam oda befordulok, a szél nekinyom a partnak, a csónakot tehát elragadni majd nem tudja, kiszállok, kiláncolom és ott átvészelem a szélvihart. Közben kissé áztam is, mert rám szórt kis vizet, meg fagyott esőt. Nem volt baj, mert az evezős harcban kezdtem kimelegedni.
Épp kezdtem volna a fordulást amikor megéreztem a szél gyengülését. Jócskán visszagyengült a nyomása. Elült a szélroham, már csak erővel fújt. A következő roham előtt pont elértem a kikötőt.
Maga a kikötő már szélárnyékban volt, s míg gyorsan kipakoltam, rögzítettem a csónakot a második szélroham is elült. A szélrohamok alatt el voltam én a víz tetején maradásért és haladásért vívott erőfeszítéssel nem is gondoltam a fényképezésre. Nem is tudtam volna!
A képeken utána igyekeztem megörökíteni azokat a sötét fellegeket amit a szél magával hozott és fenyegetőbbnek tűntek a valóságban mint itt a fotókon. Lehet, a tél előszele fenyített meg!