Nos mit mondjak? Jó pár évembe tellett mire legyőztem az ellenállást és végre készített nekem. No persze! Csinálhattam volna magam is.
De nem csináltam. Kiböjtöltem.
Az eredeti recept csak kicsit lett módosítva, szinte elenyésző, de azért módosítás. Igaza van Melinek. Ugyan mi végre kövesztenénk órákon át, amikor arra találták ki a kocsonyafőzést? A leendő kocsonyalevet sűríti, ízesíti, a köröm abból is kiszedhető, s a többi meg a megírtaknak megfelelően. Kicsontozni, lehűteni, ledermeszteni, fűszerezni, panírozni.
"Mert mi magyarok, bármit képesek vagyunk bepanírozni!"
Köretnek röszti került, hozzá "kovi ubi". Hú de rühellem ezt a megnevezését! Szóval: kovászos uborka! A receptek sűrűn írják a majonézt vagy tartárt, de én az uborkára szavazok.
Meg kell mondjam, nem könnyű étel a gyomornak! Csínján a szemmel! Eteti magát, de melegen azért érdemes időben megállni. Erre tartja a mondás, hogy a végén "szét kell csapatni" egy jó házi pálinkával. Már aki megteheti!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése