Tudom! Tudom! Ne írjam ki, hogy esik a hó, mert neked is van ablakod! ... De azon az ablakon ezt látod?
Jó szelem volt. Sodort a szél, utaztam vele az első jégtorlaszig. Ott felakadtam. A fotókon ugyan nem látszik a hóesés, mert nagyon apró szemű esett. Az a fajta, ami ekkora széllel érkezve, már kis tűszúrás szerű érzéssel csapódik a bőrre.
Lekormányoztam a csónakot a jégtábláról, kicsit odébb eveztem, majd folytattam az utazást a széllel. Most nem akartam túl messzire sodródni, mert elég későn kezdtem az utazást, ezért hamarabb lekerült a horgonykő is.
Akasztottam egy érzésre szebb fogast is, de egy idő után elmaradt. nem ült a tű rendesen. Még egy ideig kerestem a kollégáit, majd mert rám zuhant a sötét, célba vettem a kikötőt. Fejlámpával kellett kikötnöm. Szélben, hóesésben, vizes kézzel hideg a kötél, hideg a vas. Elkelt már a kesztyű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése