Alaposan betakarta a friss hó. Meg kellett tisztítani, mert ha ez beleolvad, utána meg a víz megfagy az aljában az már nehezen kezelhető. Pepecselős meló kiszedni csónakból a havat.
Ha már kiszedtem a havat, ha már tiszta lett a csónak, ha már kint voltam, akkor irány a víz. Szélnek most sem volt híja és gyengén szállingózott is. Mindezek mellett olvadt. Kicsivel lehetett csak a hőmérséklet nulla felett, de felette volt.
Kis sodródás a széllel, majd horgony le! Dobás, bevontatás, dobás, bevontatás. Pergetés. Horgony fel! Sodródás. Horgony le! Pergetés. Horgony fel! Evezés! Horgony le! ... Unalmasnak hangzik ugye? Pedig nem az. Ott a víz, a táj az élőlényeivel. Van mire figyelni, van mindig ami érdekes.
És van az egyedüllét.A csend. A gondolatok.
Ilyen hidegben, szélben, már nem szoktam magammal kihozni. Mégis eszembe jut ilyenkor is. Lassan egy hónapja pislákol érte a mécses esténként. Odahaza sem vár majd, nem nézi meg a "hósüllőt"!
Nem nagy hal. Nem egy óriás.
Annál nagyobb a hiányod, drága kis barátom! Kérdezték, mi van veled? Hát nem tudom! Nem tudhatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése