A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (219) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2019. március 18., hétfő

Konzerválva ....

Elkészült a lisztesláda konzerválása, szépítgetése.

Ez a láda volt nagyszüleim lisztesládája, mutattam róla képet is és írtam hozzá akkor pár sort is a: Lisztesláda című bejegyzésben. Az volt 2011. október 31-én.
Azt hát senki nekem nem róhatja fel, hogy elkapkodtam.

Erre szokták a bölcsek mondani: -lassú munkához idő kell!
Azt hiszem, hogy a bölcsek elégedettek lehetnek velem!

Én viszont a láda kinézetével vagyok elégedett. Nagyon megviselte az idő, és a farontók étvágya.
Az irdatlan mennyiségű szúrágta lyuk valódi mennyisége akkor tűnt elő igazán amikor lecsiszoltam
a ládát. A belső rekeszfalakat ki is szereltem, nem láttam értelmét a velük való vesződségnek. Menthetetlennek ítéltem!
A láda kapott vegyszeres kezeléseket, köztük hosszú száradási idővel. Majd tapaszolást. Persze nem mindenütt! Ahol mechanikai sérülése volt, például a két rövid falán meg a tetején, ott meghagytam a "sebhelyet" csak kicsiszoltam. A sebek, sérülések a korral járnak!
Az elképzelt megvalósítás ugyanaz volt, mint a: Katonaláda esetében.
A különbségek annyi, hogy a lisztesládát nem festették, szerencsére, annál több volt benne a lyuk és rajta az egyéb sérülés. Egy helyütt a fedél csúnyán meg is égett.
Volt rajta mit csiszolni, többször vegyszerezni, tapaszolni, megint csiszolni, stb.
Persze ezek miatt sem kellett volna ennek évekig tartani, de félre is tettem, közben gondolkodtam a mit s hogyanon? Sokáig gondolkodtam az újabb csiszoláson, hogy nyers faszínben maradhasson mint a katonaláda. Majd a színtelen festéken is. S más dolgokon is. Oszt mind elvetettem. Maradt a sötétebb árnyalat, hisz míg a rendeltetését töltötte be akkor is besötétedett a száznál több esztendeje alatt.

Ez a láda hát -nagyszüleim lisztesládája, Zanati József 1905 - 1973
                                                                 Zanati józsefné
                                                            sz. Brudics Júlianna 1903 - 2004 ládája -íme tovább él.

Onnét jött a kicsiny házból, (Kicsiny ház, valahol) ahol én is töltöttem kicsiny korom, ahonnét nem csak a láda, de sok-sok emlékem is jött. Gyerekkorom emlékei.
Most még egy ideig, én maradok a: Láda őre.

2019.03.15-én végeztem, akkor voltak az utolsó simítások, aznap került fel rá negyedik réteg pác.
Ünnep volt!

2 megjegyzés:

  1. Jó lett a láda! Néha ellenőrizd, hogy nem e frissültek a szú rágta lyukak. Átmennek más bútorokba is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Megfogadom a tanácsot! Úgy lesz. :)

      Törlés