Jéghatáron

Ez a fogvacogtató valóság. A kikötőnktől már nincs a vízen felfelé, csak lefelé.
Az ág végig beállt azon a néhány száz méteren. Vékony jég. Tegnap felfelé nyomta a szél a vizet, kicsit kurtított is rajta, de felszaggatni nem bírta.
Hullámzott a jég is a víz tetején, de nem tört el sehol. Úgy kell elképzelni, mint mikor egy nagyobb tábla üveget kicsit meglebegtet valaki. Szép "hosszú" hullámokat lejt, de nem törik el, ha nem túl erős a hullámmozgás. Így hullámzott a hatalmas jégfelület is a szélétől befelé és egyre elnyújtottabban, egyre alacsonyabb hullámokkal. Szép látvány.

Napok, esetleg egy hét és beáll az egész ág. Csak azért adok egy hetet is erre, mert az elkövetkezendő napokra kisebb enyhülést jósolnak. A víz hőfoka épp határon áll. Elég lesz egy szélmentes és fagyosabb éjszaka a teljes jegesedéshez. Ha a két ág -az Egresi és Aszalói- beáll teljesen, a fagyos napok meg kitartanak, akkor már rövid idő alatt lefagy a "nagy víz" is. Lassan gondolkodni kell a csónak kiemeléséről és beszállításáról is. Tavaly kőkemény egy órába telt, míg átvágtam magam a jégmezőn a kiemelési pontig. Leizzadtam alaposan. Lehet, hogy az idén is? Meglátjuk. A hideg víz és a jegesedés "felemésztette" a tökleveleseket is. Elfagytak a nagyméretű, úszó levelek. Nem pihennek már alatta halak, behúzódtak a mélyebb vizekre. Lassan elvermelnek. A vízen, már jön a tél.