Hogy miért? Azért mert a jófajta tápos csirkét halliszttel fújják fel hamar-hamar, így aztán az ízvilág ugye ... Még csodálkoznak, hogy a magyar konyha szereti az erős fűszerezést. Naná! Alapkövetelmény.
Ez eldöntetett. Hal. Megrohamoztam és feldúltam a mélyfagyasztót. Sunnyogó halat kerestem. Ez megint kis magyarázatra szorul azt hiszem. Sunnyogó fajta az a hal, amely fittyet hányva a feliratra, mindig a rekesz aljára lavíroz.
Hiába, a hal a mélyebb ponton vermel, ha teheti!
Így aztán, kijátszva az éberséget, átderesedi az ajánlott fagyaszthatósági időt. Nem vészes, csak minél tovább sunnyog, annál inkább kezd hasonlítani Ötzire, vagy egy télikabát nélküli szibériai gyapjas mamutra. Ezt elkerülendő nem csak gyűjteni, de néha enni is kell a halat.
És lőn! Találtam sunnyogót. Kárász volt éltében, most meg filé. Fagyott filé. Na jó! Inkább csak félfilé. Úgy filézem meg a halakat, hogy a bordacsontokat bennhagyom. Gyakorlatilag fél halak, gerincoszlop mentesen. Gerinctelen "dolgok"! Szépen megirdalom a húsos rész felől a bőrig. Vigyázok a bőr épségére, mert az tartja egyben a húst. Ha a bőrt is feldarabolják, akkor szétesik mint a csumacekker. Ki szeret halat enni szívószállal?
Irdalás után megsózom és megcsepegtetem alaposan, facsart citromnak levével. Ez kell! Javítja a hús állagát, jobban egyben marad. Kell a jóféle lé a fagyott húsnak. Tessék csak megkérdeni egy hegymászót!
Míg áll és a só öli a szálkákat -meg az összevagdosott ujjamat-, addig összerittyentem a pácot. Annak összetevői: mustár, ecetes torma, darált pirospaprika, őrölt bors, kevéske olívaolaj. Jól összekeverem, majd megkenem vele a félhalakat mindkét oldalon, de a hús felől bőséggel.
Dobozba vele, fedelet neki és irány a hűtő! Egy nap szigorított! Minimum.
Sütni lehet így natúr is, de szoktuk paprikás kukoricalisztbe forgatni, vagy ha úgy esik hát teljes panírral is. Lehet sütni teflonban kevés olajon, vagy bő olajban is. Egy a lényeg! Előszörre a húsos része kerüljön alulra, mert különben a vékony bőrt egyből lerántja az edény alja. Akár teflon, akár nem!
Én személy szerint panírral ebédre, más módon meg vacsorának ajánlom. Frissen kisütve. Meleg vacsorának Meleget vacsorára!. ... ?
Jaaaj! Nem úúúgy kell érteni!
Nem csak élő állatot nem, de már embert sem fogyasztunk. Hideget sem. Meleget sem! Megettük az utolsó kannibált és kész! ... ?!?!
Na jó. Bonyolult egy kérdés ez. Maradok inkább a halnál.
Bátran merem ajánlani, mert nem kísérleti példányok pácolódnak a "képen". Halételek tekintetében sorozat elkövető vagyok és többszörösen visszaeső. Jó ez a módszer keszeggel is, vagy csukafilével. Ez utóbbit, citromlé helyett, frankón lehet bolondítani száraz, savanykás fehérborral. Nosza! Rajta!
Nem vagyok halimádó, így ritkán készítek halat, viszont a finn vejem nagyon sokféleképpen készített számunkra halételeket, ügyesen filézte, egy túlélő túrán vettem részt az északi sarkkörtől 400-km északra, Lappföldön, ahol az ettünk amit fogtunk, ezt ő gyors füstöléssel, kőben sütéssel, és még ki tudja hányféleképpen készítette el,utána desszert rebarbara az erdőben szedett kompótnak elkészítve, inni a tó vize, nem állítom, hogy nagyon élveztem, de örülök neki így utólag, hogy végigcsináltam, talán ha 20 évvel ezelőtt tettem volna, jobban ment volna:))
VálaszTörlés- Ment valamikor egy hasonló sorozat a televízión, ókor néztem ha az időm is úgy adódott. Ott két magányos horgászt "dobtak partra" egymástól távol. Műholdas kapcsolatuk volt a bázissal és a célállomásig a zsákmányból kellett élni, illetve pontozták is őket, ami alapján kaptak "jutalom falatokat". Nekem nagyon tetszett. Szívesen vennék részt egy ilyen túlélő túrán. A nomád körülményeket és a rideg tartást még nem feledtem, nem riaszt a természet ereje. Csak tisztelem és tudok veszíteni. "Ő" az erősebb! No de azt belátom, hogy egy hölgy esetleg kevésbé élvezi a dolgot.
VálaszTörlésÉn csak látogatóban voltam náluk, ez egy "családi kirándulás" volt, számukra ez nem nagy ügy, nekem kicsit szokatlan és nehezen elviselhető volt a nagy páratartalom, most szívesen emlékszek vissza rá és büszke vagyok magamra, hogy ezt végig tudtam csinálni, még térerő sem volt és az erdő tele vadállatokkal:)))
VálaszTörlésSzokatlan lehet az még annak is, aki járatos benne, mert a természet jócskán tartogat meglepetéseket és néha bizony váratlanul fitogtatja az erejét. Büszke is lehetsz! Én is az lennék, ha a helyedben lehettem volna. :)))
VálaszTörlésNagyon szeretjük a halat, Hanczur pláne. Ő még a nagyon szálkásakkal is hajlandó babrálni.
VálaszTörlésEz Sunnyogó hal nekem is ismerős, csak nem tudtam, hogy ez a neve...:)
Mennyi mindenhez értesz:)
VálaszTörlésValóban nálad, csak tanul az ember.
Finom lehet az a halkészítmény!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés- Aki sok mindenhez ért, az nem ért semmihez. :))
VálaszTörlésNagyon szeretjük a halat, Hanczur pláne. Ő még a nagyon szálkásakkal is hajlandó babrálni.
VálaszTörlésEz Sunnyogó hal nekem is ismerős, csak nem tudtam, hogy ez a neve...:)
- Én is. Mármint én is nagyon szeretem a halételeket és jobban kedvelem a szálkás keszeget, kárászt mint a pontyot. A fenti irdalási mód és a pác nyomtalanul eltünteti a kis "Y" szálkákat, csak a vastag bordaszálkák maradnak, mit meg könnyű kiszedegetni.
VálaszTörlés