Hogy miért? Olvassátok. Az alábbi felhívás olvasható a talapzaton.
"Ha magányos vagy,
csak ülj le mellém,
suttogd el minden titkodat.
Én ígérem, hogy hallgatok,
s nem árulom el azokat."
Én még nem suttogtam a kalapos lány fülébe, de
-az újságot elnézve ott mellette- bizonyára van, aki igen.
Ülő nő. Józsa Bálint (1967).
Majdnem korombéli. Na jó, nyolc évvel fiatalabb és az nem csekélység.
Egészen jól tartja magát.
A Megyei Könyvtár megújult épülete előtt várja hódolóit.
Nagy Imre szobra. Kaposváron született, szülőházán emléktábla díszeleg.
Nem szaporítom a szót, mert már mindent megírtak róla, mit meglehetett és kötve hiszem hogy lenne bárki magyar ember, ki ne ismerné nevét.
Jómagam, számos alkalommal vezényeltem itt anno, a katonai tiszteletadást.
Ismételten a "rosseb bakák" tiszteletére küzdő Herkules, de most olyan szögből, hol már látszik a színház épülete is.
Nos hát, arról is esik még majd szó és mint említettem szobor is található még a városban. Mára azonban ...
Hú, amellett az első nő mellett elücsörögnék egy darabig. :)
VálaszTörlésEzek a kőlányok a hatvanas évekből olyan ismerősek. Van egy Miskolcon a Megyei Kórház előtt is. Pársor eltaláltuk tollaslabdával, de nem sértődött meg. :-)
VálaszTörlésMennyivel más egy városkép, ha vannak szobrok, nekem tetszik!
VálaszTörlésMilyen szép szobrok:)
VálaszTörlésSokszor elrévedezem én is a szobrok mellett, ugyanis az élettelen kövekben is találok életjelet.
Mindig szívesen jövök hozzád Józsi!