Hómezőkön

Fogtam első számú tettestársam és előre megfontolt szándékkal kimentünk a tóhoz. Zsömi indokként is kiváló, mert ha már nagyon mehetnék, akkor rá hivatkozok. Meg kell néha járatni a kutyát, alaposan. Meg. Manapság már közel sem olyan sűrűen, mert "ahogy idősödik, úgy emelkedik" a benzin ára is.

Tegnap mindenképp mennem kellett, jelenésem volt a patikában, meg kellett venni a menüsort. Húzós!
Ha már kiástam a kocsit, nyomás. Kivételesen a gát felőli oldalra mentünk. Fent a gáton beretvált a szél alaposan. Volt úgy -10 és ráadásul viharos menetben. Ekkora hidegben már nem pelyhek esnek, hanem jégkristályok.
Mint megannyi aprócska tű. Persze szőröst ez nem izgatta, csak az én sima pofalemezem. Nagy hó esett. Ellepte a tó jegét is vastagon. Azért láttam még a nagy fehérségben sötétebb foltokat jócskán.Ott vékonyabb a jég és az átütő víz színezi sötétebbre a havat. Aki jégre merészkedik jobb, ha óvatosan teszi! Ilyen fagyban a sekélyesbe is kellemetlen beszakadni. A mélyben meg ...

Fényképezni sem volt könnyű, mert a hideget nyögte a technika is. Hamar lefagytak az aksik, szervómotorok.
Az ujjam meg ókor ragadt a vashoz. Zsömi is megfeküdt néha a porhóban és az ujjai közül tépte az odafagyott havat. Jó a mancskenőcs, de ez ellen nem. Azért élvezte roppant mód. Imád henteregni, vágtázni a friss porhóban.
Az őzeken már nem láttam ezt a fajta lelkesedést, pedig jóllakottan mentek el a szórásról. Még jó nekik -ha nem is gondolnák-, mert ha egyszer megolvad a hó teteje, majd visszafagy, akkor már sebzi a jég a beszakadó lábakat.