Mint a mesében

Így születik a vegyes gombapörkölt, ha kimegy az ember az erdőre és van is gomba, meg nincs is. Szedtem is, meg nem is. Hoztam is haza, meg nem is.
Mint a mesében!
Azért mesegombát nem tettem bele! Máshogy is mozgalmassá tehető egy éjszaka.
Kimentünk sötét trombitára és nemigen volt. Pár darab, de telepet nem leltünk. Átmentünk máshová. Pereszkézni.
Az is csak mutatóban. Rizikék szintúgy. Az óriás csiperke meg már maga a csoda. Csoda hogy még van. Ezért érdemes szép lassan növelni  az ismertek számát, mert ha mindenből csak mutatóban van, akkor is lesz. Elől az a kettő a szürke pereszke. Ideje vagyon, még sincs csak elenyésző. Középütt az a nagy fehér az óriás csiperke. A zöldes a lucfenyvesi, a sárga az ízletes rizike. A barnás a fenyőtinóru. Elől a nagyon feketék a sötét trombitagomba. Leghátul pedig egy lila pereszke.
Az óriás és a lila csak egy mutatóba, a többiből néhány azért akadt.
Szépen felszeletelgettem őket. Kivéve a lilát. Ilyet még nem is láttam.
Az nem kukacos volt, hanem pereszkés kukac! Csoda hogy nem ficánkolt a kosárban! Mikor levágtam mégsem látszott, kívülről teljesen ép volt.
Na az volt az, amit hoztam is haza, meg nem is.
A többi már papírforma. Nagy fej hagyma üvegesre, keveréket bele és párolás. Kivéve a sötét trombitákat, azokat félretettem. Odatettem a beáztatott szárított vargánya és pisztric mellé. Ezeket a szárítmányokat találtam ki bosszúból a lila helyett. Ízesítés gyanánt, a trombitával együtt.
Párolás alatt kapott sót, őrölt borsot a szájízem szerint. Mikor nagyjából megkészültnek ítéltem, hozzáöntöttem az áztatott gombákat levestül, s tovább pároltam kicsit. Végezetül belevetettem a "holtak trombitáját" az őrölt paprikával egyetemben. Ez aztán megadta a végső ízt, ami ...
Most dicsérjem itt a saját kotyvasztásom? Tessék kipróbálni!