Lesen

Ez sem ma készült kép s még csak nem is mostanában. Látható abból, amint a lenyugvó nap megvilágítja a fák csúcsát.
Van hír róla? Létezik még a tűzgolyónk?

Ott sütkérezik a fa csúcsán egy vékony ágon és figyel. les. Engem les.
Én meg őt. S közben az jut eszembe, nem is kicsiny madár, miként bír megállni azon a vékony ágon? Meg az is, meddig les? Tudom hogy lát, ismerem őt. Éles a szeme mint a sasé és félénk, óvatos madár. Hamar megugrik, már nagy távolságról, nem bíz semmit a véletlenre. Az elrugaszkodására várok, azért figyelem, azt akarom elkapni. Én figyelem, ő figyel. Várunk.

Most kivételesen türelmes, nem akar menni. Tán jólesik neki a nap melege. Meg aztán messze is vagyunk. Volna idő bőven átállítani a gépet sorozatfelvétel készítésére. De mi abban a kihívás? Egyet akarok csettinteni! Egyet "lőni". Nem söréttel és nem dupla csővel mint a biztos kezű vadász. Nem indul! Végül aztán megkérem Melindát integessen neki. Erre már csak a levegőre dobja magát, s bár az első csapásoknál még lomha, hangosan rikkant egyet: "megyek"! ... Elkaptalak! Megyünk mi is.