Az is igaz, nem szoktam menekülni előle. Nemigen válok attól kapkodóvá, hogy látom a lenyugvó napot, vagy nem látom és a végén nem látok. Ami persze teljes egészében nem igaz, mert viszonylag jól lehet a sötétben is látni, csak másképp. Én látok, a fényképezőgép nem lát.
Ami persze teljes egészében megint csak nem igaz, mert lát csak máshogy mint én.
Az első fotón nagyra nőtt tuják közé másztam be és csúcsaik közt az a kékség az alkonyi ég kékje.
A második fotón fenyők vettek körül - a szemem eddig nem tudták kiszúrni a szemüveg miatt- és a fenyőágak közt szinte alagútszerűen jött a sötétség.
Be is jött. Mondá az "úr": s lőn sötétség!
Nem tudtam volna kitalálni mi van a képen, ha nem írod ide :)
VálaszTörlésEz is az egyik izgalmas része az efféle fotózásnak. :)
TörlésMire nem képes az embergyereke egy jó fotóért...Az első főleg tetszik!
VálaszTörlésMire nem? Igaz! nagyon sok mindenre. :)
TörlésÉn meg azt hittem, belevillantottál a füldbe. :-)
VálaszTörlésA fülem nem ennyire szőrős. Az orrom, az megérne egy próbát! :)
TörlésNagyon jók a képek, mint mindig:)
VálaszTörlés(A címről sajnos, nagyon szomorú dolog jut eszembe: nagy valószínűséggel agyonlőtték az elkóborolt két német juhász kutyámat:( A fiam talált rájuk... Még vigasztalnak, hogy hátha nem is, meg hogy várjuk, keressük még őket... Ne haragudjál, csak tudom, neked is van kutyád...)
Megértelek! Dehogy haragszom! Sajnálom őket és benneteket is. Nemrég tudósítottam én is egy farkasról. Nem értem a vadászokat sem. Kutyás emberek ők is. Ha nyakörv van rajtuk, látszik hogy nem kóborló állat csak elugrott hazulról, nem űzi a vadat ... akkor miért?
Törlés