A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2013. november 14., csütörtök

Egy villanás ...

Néha előfordul, elér kint a sötétség.
Az is igaz, nem szoktam menekülni előle. Nemigen válok attól kapkodóvá, hogy látom a lenyugvó napot, vagy nem látom és a végén nem látok. Ami persze teljes egészében nem igaz, mert viszonylag jól lehet a sötétben is látni, csak másképp. Én látok, a fényképezőgép nem lát.
Ami persze teljes egészében megint csak nem igaz, mert lát csak máshogy mint én.
Ha átállítanám éjszakai üzemre, akkor még jobban is látna nálam, de ennek a játéknak nem ez a lényege. Hanem az, hogy bedugom valahová a fejem, vagy bemászok, várok kicsit míg szokja a szemem a sötétet és dereng a látvány. Akkor azután a sejteni vélt téma felé világítok a vörös keresővel s odavillantok a vakuval. Lesz ami lesz! S igen sokszor úgy lesz, tetszik a végeredmény. Játszik a sötét a fénnyel, a fény a sötétséggel. Én meg ugye ... elvan a gyerek ha játszik!
Az első fotón nagyra nőtt tuják közé másztam be és csúcsaik közt az a kékség az alkonyi ég kékje.
A második fotón fenyők vettek körül - a szemem eddig nem tudták kiszúrni a szemüveg miatt- és a fenyőágak közt szinte alagútszerűen jött a sötétség.
Be is jött. Mondá az "úr": s lőn sötétség!

8 megjegyzés:

  1. Nem tudtam volna kitalálni mi van a képen, ha nem írod ide :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez is az egyik izgalmas része az efféle fotózásnak. :)

      Törlés
  2. Mire nem képes az embergyereke egy jó fotóért...Az első főleg tetszik!

    VálaszTörlés
  3. Én meg azt hittem, belevillantottál a füldbe. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fülem nem ennyire szőrős. Az orrom, az megérne egy próbát! :)

      Törlés
  4. Nagyon jók a képek, mint mindig:)

    (A címről sajnos, nagyon szomorú dolog jut eszembe: nagy valószínűséggel agyonlőtték az elkóborolt két német juhász kutyámat:( A fiam talált rájuk... Még vigasztalnak, hogy hátha nem is, meg hogy várjuk, keressük még őket... Ne haragudjál, csak tudom, neked is van kutyád...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértelek! Dehogy haragszom! Sajnálom őket és benneteket is. Nemrég tudósítottam én is egy farkasról. Nem értem a vadászokat sem. Kutyás emberek ők is. Ha nyakörv van rajtuk, látszik hogy nem kóborló állat csak elugrott hazulról, nem űzi a vadat ... akkor miért?

      Törlés