Már persze, ha jól emlékezek az elhíresült mondásra. Nem biztos, mert nem voltam tengerészgyalogos. Ha erre téved egy, javítsa ki, vagy hagyja jóvá. Persze csak akkor, ha hiteles, ha ő is ott volt a Halálhágón!
Tegnap is partról pecáztam, Zsömi társaságában. Melinda drága, addig gyalogolt egy tízest. Kilométert! Kilométert, nem kilit! Nem is értem, hogy bírja a gutaütéses meleget? Elsétált az Egresi-ágból Toponárig bodzabogyóért. Lett volna közelebb is, de az szebb.
Na jó! Vissza a sztorira!
Partról, mert mostanság akkora a hőség ami már a hozzám hasonlóan elvetemült csónakosnak is sok, nemhogy szegény barátomnak.
Összeraktam az első úszós készséget, benyúltam a bottáskába .... majd filmszakadás!
Megláttam a merítőszák nyelét. A merítőt meg nem. Odahaza maradt. Száradt az erkélyen. Azóta is.
Belekezdtem egy felsorolásba, ami miatt az ország összes illemtanára megkövezne!
Majd higgadás. Ez van! Mit lehet tenni? Átgondolás. Készletek felmérése.
Merítő márpedig kell! Mert mi lesz ha ... Improvizálás!
Metszettem két, rugalmas vesszőt. Azt hiszem éger. Bicska mindig van egy Somogyinál.
Szorosan egymáshoz bandázsoltam, kivéve a felső harmadát. Alul, ahol markolni kell, kötélfonattal.
Az mindig van nálam, nagyobb halat kikötni. Meg amúgy is. Jó ha van! Fentebb meg, kéteres telefonkábellel. Hogy az minek van nálam? Azért, mert a mostani befőttes gumik élettartama a napon, egy-két nap. Így aztán, én a botok nyelét egy lecsippentett darab telefonkábellel fogom össze.
Most jól jött a nagyobb darab is! Teszek még el! Majd pedig az így összekötött vesszőket, szétterpesztettem a fenti harmadnál egy rövid vesszővel. Végeit fixáltam telefonkábellel.
Kész is volt a keret! A háromszögre ráfeszítettem, egy vésztartalékként magammal hurcolt hálódarabot. Az valaha egy merítőszák hálórésze volt, csak elöregedett, a nyélfoglalata meg eltört. Akkor vettem le a hálót s eltettem, mondván valamire még jó lehet. S ugye? Jó lett! Múltkorában már körbefűztem rajta egy erősebb fonott pamutzsineget, így amolyan szükség haltartószák formát mutatott.
Most ez a zsinór jól jött a keretre rögzítéskor, no meg még a telefonkábelek. S kész lett a merítő!
Alkalmaztam mindenféle olyan nálam lévő, kacatnak is tekinthető, cuccot amit más talán már kihajított volna.
Leginkább az öreg háló. Meg alkalmaztam, a természet adta anyagot a jó rugalmas frissen metszett égervesszőt.
No és a nem kacatokat. S alkalmaztam pár régi ismeretet.
Mert régebben nem volt minden második sarkon horgászbolt.
Ha nincs nálam a vacak háló, akkor befűztem volna a háromszöget fűzvesszőkkel Ha nincs a telefonkábel akkor kötöztem, bandázsoltam volna fűzkéreggel, vagy szederindával.. Kicsit tartott volna tovább. Na jó! Legalább kétannyi ideig.
És mint a második fotón látható is, nem volt hiábavaló a meló. Mert ugye, merítőszák márpedig kell! Kellett! A kétkilós nyurgát, nem varázsoltam volna ki merítő híján a vízből. A meleg víz sem lustította el, húzott rendesen. Húzott, kitört, nyomta a köröket. Küzdött ahogy az egy ekkora pontytól elvárható.Sportosan! Az ideiglenes merítőm, jól vizsgázott!
Segítségével elhárítottam a halvesztést. Improvizál, alkalmaz, elhárít!
Szinte sajnáltam szétszedni napnyugtával! Azért szétszedtem. A hálót kimostam s jön velem legközelebb is. Ki tudhatja? Ha nem is leszek feledékeny, másra talán ... Ki tudhatja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése