Leheveredik, majd beveri a szunyát. Néha csukott szemmel, néha nyitott szemmel kómázik. Ezek a fotók akkor készültek róla amikor a szükség merítőt eszkábáltam.
Azért az ösztönei ébren vannak közben s ha mozdulok, vagy valami szokatlan a zaj, már emeli is a fejét s figyel. Ha leellenőrizte a világ folyását s úgy ítéli meg abba neki felesleges beavatkozni, akkor folytatja tovább a relaxálást. Sajnos a kora már nagyon meglátszik a viselkedésén is. Még későn délután sem igen van kedve végigbaktatni az erdő alján azon a pár száz méteren ami a horgászállásig vezet, pedig akkor azért már nem akkora a tikkasztó. Annál nagyobb a kedve hazafelé teperni nyolc után valamikor.De ha odahaza akarom hagyni a jó hűvös lakásban akkor meg értetlenkedik, néz nagyra nyitott könyörgő szemekkel és persze láb alatt sürgölődik a készülődés során. Volt hogy nem vittük, durcás volt mikor hazaértünk.
Mondjuk az is igaz, egész életében jellemző volt rá, ha készülődést észlelt akkor menjünk, menjünk! Mikor meg odaértünk a célhoz akkor meg elég hamar elkapta a haza, haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése