A szálláson
Ez a nyaralás Zsömi részéről sajnos olyanra sikeredett, hogy sokszor kellett a szálláson maradjon, mert a cél vagy túl messze volt, vagy olyan ahová ő nem mehetett be, vagy mindkettő.
Szerencsénkre olyan volt a kis udvar a terasszal, ahol volt mindig árnyékos rész is, volt hová elbújni a hőség elől s a kerítés is biztonságot nyújtott. Nem kellett attól tartani, hogy kimegy kíváncsiskodni s nem talál vissza, vagy hasonló. Hagytunk bőséggel vizet, kis ropogtatni valót, kényelmes fekhelyet s nyaralhatott őkelme akkor is, mikor egyedül volt.
Így is tett. Nagy napimádó egyébként. Az első fotón a reggeli napot élvezi. Éjszaka azért nem maradt az udvaron, hisz ő nem kinti élethez szokott. Reggel viszont első dolga volt mikor kiment, keresett egy neki megfelelő fekhelyet s szívott magába kis napsugaras meleget.
A második képen a késő délelőtti napot élvezi az igazi gazdi társaságában. Meg oszt a napozás mellé kijárt neki a dajkálás is mikor "hazaértünk", vagy ha épp aznap nem mentünk messzire.
A harmadik képen pedig egy kora délutáni napozós kép.
Már a nyelvét mutogatja a hőségben, vége felé jár a napimádatnak. Jóból is megárt a sok tartja a mondás és hát ő nagyon jól tudja, mikor érkezett el a sok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése