A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. nov. 22.

Esős nap

Ma aztán nem volt hiányom vízben! Reggel kicsit halogattam az indulást, hátha eláll az eső. De nem! A levegő hőmérséklete még kellemesnek volt mondható, a szél ereje jelentéktelennek tűnt, az eső csendesen szemerkélt,
így aztán nyolc körül nekiindultam.
Esővédőben és gumicsizmában.
Kiérve a partra, magamra aggattam a táskáimat, vállamra vettem az evezőket, másik kézbe a pergetőt meg a merítőt és "becsúszkáltam" a kikötőig. Irgalmatlan nagy a sár! A lombját vesztett erdő fái már semmit nem fognak fel a lehulló csapadékból, a föld felázott alaposan. Az út eleje most is kriminális, köszönhetően annak a pár "fenegyereknek" akik azt hiszik be tudnak menni kocsival is. Naná, hogy nem! Múltkor sem, most sem. Miután kimertem a csónak aljában felgyülemlett vizet ellöktem a stégtől és kisiklottam az öbölből. És szembetalálkoztam a Királynővel meg családjával! Több mint egy hónapja láttam őket legutóbb, nem is igen számítottam megjelenésükre, meg kivételesen nem is nagyon figyeltem a vízre, mert a másik ágra készültem átevezni. Megjelenésük azonban megálljt parancsolt és az eső ellenére megálltam fényképezni, meg elnézegettem őket vagy tíz percig. Semmit nem változtak. Szépek, elegánsak és változatlanul barátságosak! Útjaink elváltak, én megkerülve a félszigetet áteveztem a másik ágba, ők pedig az elhagyott fészek, a "végek" felé vették az irányt. Mit tesz a véletlen, délután ismét összefutottunk, én épp a spiccet kerültem, ők pedig az ág közepén szelték a vizet. Mikor a kikötő állásnak fordítottam a csónak orrát, ők akkor úsztak el a híd alatt, ki a nagy vízre.
Ki tudja, mikor látom őket legközelebb? Talán egy újabb szép esős napon!

3 megjegyzés:

  1. Kezdek irigy lenni,hogy ennyit kint tudsz lenni a szabadban.De már meg is bocsátom mert megírod és úgy,hogy szinte én is látom a Királynőt magam előtt nagyon szépek lehetnek!Apropó Zsömit nem vitted?

    VálaszTörlés
  2. A képről elnézve az egyik fióka még mindig szürke. Nem értem. Kicsit sokáig tart a teljes kifehéredésük. Na, majd utánakeresek, mi lehet ennek az oka.

    VálaszTörlés
  3. Nyugdíjasként szakítok rá időt. Inkább mint értelmetlen dolgokra. Szépek bizony, nézd meg a Picasa albumot. Zsömit ilyen időben nem viszem ki a vízre, mert kevés a mozgástér a csónakban és vizesen egy idő után fázik. Szárazföldi kóborláskor jön ő is mindig.

    Én sem értem a szürkeségét. Már kicsit az is furcsa, hogy még együtt a család. De ennyi baj legyen, ne több!

    VálaszTörlés