Dera-szurdok

Úgy kezdődött, hogy megraktuk a társzekeret és felzötykölődtünk Budapestre. Ott bekvártélyoztuk magunkat Pötiékhez két napra.
Az Ő ötletük volt kilátogatni a Pilis hegység eme nevezetességéhez.
Nem bántuk meg. Sőt!
Készítettem kereken száz képet, aminek a fele -minőségileg- nem lett jó, a másik fele meg pláne nem.
Most majd mehetünk vissza!

Megyünk is! A kérdés csak az, még az idén, vagy jövőre? Ezt most meg nem válaszolom. Fantasztikusan szép hely, mindenkinek ajánlom figyelmébe, de tényleg!
Igazán vadregényes és mesebeli a környék.
A Dera-szurdok a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban fekszik, Pilisszentkereszt szomszédságában.
Van itt egy folyócska, aminek legalább négy neve ismeretes. Dera-patak, vagy Kovács-patak, más néven Pilisszentkereszti patak, avagy Pomázi patak. Manapság ezek az ismertebb nevei, de egy régi -1771- térképen például Mélly-patak néven szerepel.

Remek kirándulóhely túrázóknak is és kis pihenésre, piknikre vágyóknak is.
A szurdok bejárata előtti tisztáson lehet sütkérezni, pihenni.
Maga a túra útvonala pedig annyira szemgyönyörködtető, hogy észre sem lehet venni és máris túl van az ember lába 5-6 kilométeren és vagy kétszáz méteres szintkülönbségen. Ez így, csak első hallásra "nehéz".

Helyenként ugyan kissé nehezebb a továbbjutás, mint a pesti rakparton, de nem veszélyesen kaptató az emelkedő sem és a friss levegőn könnyebb a "zihálás" is. Fényképezőgépet kell vinni feltétlen és akkor úgyis muszáj megállni a fotók kedvéért. Dohányosoknak nem ajánlom, mert itt szentségtörés a füst.
Mónikáéknak viszont ajánlom, mert Zsófi és Luca is élvezni fogja meglátjátok.