A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (203) Úton (132) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (96) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Kedvenceink (73) Zsömi (71) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (52) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2011. aug. 17.

Szádvári út

Csütörtökön lesz egy hónapja, mikor megérkeztünk Perkupára. Szalad az idő.
Rövid pihenő ebéddel egybekötve és már vágtunk is neki a Szádvárhoz vezető szekérútnak.
Nem ismeretes az időpont, mikor a 460 méter magas Várhegy tetejére felépítették.
Legelőször V. István 1268-ban említi, oklevelében. Bár története során több birtokos is uralta, történetére leginkább meghatározó a Bebek család.
Legjelentősebb ostromát 1567-ben szenvedte el, mikor is az ostromló Schwendi kassai főkapitány ellen -férje távollétében- Patócsy Zsófia úrnő állt a helyőrség élére és vezette a védelmet hősiesen. 1686-ban született döntés Bécsben "Szádvár elrontásáról". Felrobbantották.


Nehezebb tárgyak felvontatására az északi meredek hegyoldalon alakítottak ki lovakkal mozgatott csigarendszeres kötélpályát.



Olyannyira meredek és nehéz az út, hogy még a terepjáró képességgel felszerelt gépjármű is "elbotlott".


Talán a kép nem adja vissza, de a jobb sorsra érdemes gépet a mellette lévő tölgy tartja meg a meredély peremén. Ott, honnét a képet készítettem már olyan meredek az ösvény, hogy oda daru nem talpal. A rozsdásodásból ítélve már jó ideje lehet gond a kiemelése. Zsöminek tetszett a hűsölés alatta.

A roncstól már csak rövid utat kellett megtenni a kaptatós szekérúton és a fák mögött felbukkantak Szádvár falai.
Hazánk egyik legnagyobb alapterületű vára jelenleg romokban áll. Nyomai vannak a feltáró munkának is és az állagmegóvásra tett kísérleteknek is, de azt hiszem a csodára itt is várni kell egy kicsit.
Száznál is több a képem mostani állapotában és még nem válogattam meg igazán. Szívem szerint mind megmutatnám, de hát az lehetetlen.
De hogy egy bejegyzésbe nem férek, az már biztos.

6 megjegyzés:

  1. Köszönöm az ismertetőt!!! Szép napot!!!:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a szép ismertetőt, ismét tanultam újat.

    VálaszTörlés
  3. Ügyes volt a sofőr, így leparkolni... :)

    VálaszTörlés
  4. Az amatőr régészek mindenhol felbukkannak, és állítólag több kárt okoznak, mint bárki. Érdekes, hogy az autót még nem vitték el.

    VálaszTörlés
  5. Nálad mindig tanulok:)
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  6. - Neked is szépet! :)
    - Én köszönöm a látogatást. :)
    - Ott nagyon meredekre vált és kanyarodik is az út a csupasz sziklákon. Lepattoghatott az első hajtás az útról, utána meg már vitte a súly. Biztosan a rutinhiány műve, mert vezettem ilyen terepjárót a seregben, tudom mire képes. :)
    - Irányítás nélkül biztosan! Megkezdték már az aprónkénti elszállítását. Idő kérdése. :)
    - Én köszönöm neked Kedves Magdi!

    VálaszTörlés