Szádelői-völgy

Probléma probléma hátán! Megoldottuk.
Először is, kicsit későre járt már mire "leestünk" Torna várából és nem tudtuk igazán, mi vár ránk? Úgy döntöttünk bevállaljuk, legfeljebb már sötét lesz a kifelé vezető úton. Nagyjából úgy is lett.


Második probléma -legalább is nekem-
a sziklakanyon bejáratának fotózásánál adódott. Szomszédaink olyan "ügyesen" húztak el egy nagyfesz vezetéket, hogy minduntalan ott éktelenkedett a képen, ha a bejáratot a kétoldali hegyfalakkal együtt akartam befogni. Így lettek aztán két részletben a hegyek.

Azután jött az út. Eleinte erősen emelkedik az amúgy jól járható, de a forgalom elől elzárt út. De nem ez volt az igazi "probléma", hanem a látvány. Annyira szép a szurdok, az út mentén -hol jobbról, hol balról- futó Szár-patakkal, a magas hegyfalakkal, az őstermészettel, hogy egyszerűen képtelenség tempósan haladni. A völgy mélye hűvös, igazán kellemetes a nyári túránál.

Túlzás nélkül állíthatom, gyönyörű szép és különleges egy hely az 1954 óta védettséget élvező mészkő szoros.
A több kilométer hosszú, háromszáz méter mély szoros alja helyenként csak tíz méter széles. Mégsem éreztem egyszer sem, hogy a hegyek súllyal nehezednének, hogy össze akarnának roppantani. Túl szép ahhoz és túlságosan szerethető, semmint nyomasztó lehetne.

Még egy probléma, ami most derült ki az archiválás során. Nagyon sok képet elszúrtam. Tudom az okát mert már nem először "ugrottam be" ennek a hibának. Ezért most kétszeresen is bosszant. Azért vannak értékelhetők és bemutathatók.
Amúgy meg úgyis vissza akarok menni. Az idén már nem, majd ... Majd.