Dunánál

Mit is nem mutattam még meg?
Például ezt az öreg fűzfát az ártérből. Hányszor "tekerhették már meg" a dühöngő örvények áradáskor?
Még győztesként áll.

De nem mutattam ezt a szép gyorsjáratú hajót sem, amint épp gyorsan gyógyuló sebet ejt a Duna vízén. Hajókból, uszályokból komoly "gyűjteményre" tettem szert. Csak nyugalom, nyugalom!
Nem akarom mindet megmutatni.

Csak még ezt a lassabb óriást.
Hatalmas méretű hajó, sokkal nagyobb mint gyorsjáratú társa.
Éppen ezért "megfontoltabban" szeli a vizet és tol a partnak hatalmas hullámokat.

De nem mutattam még a nagy folyót amint a lenyugvó nap "festi" ezüstre hullámait.
Szeretem a Dunát. Igaz, én ezt majd minden vízre elmondhatom. Miért?
Nem tudom. Pedig nem víz mellett születtem és nem is ott nőttem fel.
Talán egy előző életben van a válasz.

Végezetül itt van a túlsó part. Nekünk, akkor és ott a túlsó. Ezen a képen már jobban kivehető a fellegvár. Jobban mint a tegnapi képeken. Vácnál lehetett volna átkompolni, de már annyi alkalommal voltunk Visegrád váraiban, hogy most csak távolról csodáltuk.
Egyelőre ennyi a magyarkúti Szélesréten töltött hét látnivalóiból. Egyelőre, mert könnyen lehet bukkanok még archiválás közben olyan képre, amiről eszembe jut valami kis történet.