A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2011. november 2., szerda

Fenyőágak alatt

Íme a "Mesegomba" néhány nappal később. Kalapjuk kiterült, szépségük változatlan. Az én és az ő szerencséjük is az, hogy a fenyők takarásában élnek. Teljes takarásban. A hatalmas fenyő alsó ágainak megemelésével válnak csak láthatóvá és fotózhatóvá. Elrejtőzve, háborítatlanul fejlődhetnek.


Az ízletes rizike is szeret elrejtőzni, így aztán nem is egyszerű megtalálni. Ezek itt a képen csak azután váltak igazán láthatóvá és fotózhatóvá, miután kalapjukról lesöpörtem a száraz tűleveleket. Persze meg van ennek a rejtőzésnek a jó oka. Ott, a földig hajló ágak rejtekében, árnyékában marad meg a nedvesség legtovább a talajban, legtovább biztosítva az életet.

8 megjegyzés:

  1. Ez a mesegomba tényleg mesésen szép, igazából még soha nem találkoztam vele (talán nem is baj). Nagyapám tapasztalt gombaismerő emberként minden évszakban tudta a titkos helyeket, hol bújnak meg az ízletes kalaposok. Sok éve annak, hogy az általa szedett rókagombát, kucsmagombát és vargányát ettem, az íze mégis felejthetetlenül megőrződött Nagyapám emlékével együtt.

    VálaszTörlés
  2. Hm. De jó volna most itt egy erdő!
    ... persze a Dunapart is meg fog felelni. Csak hát a 'szomszéd gombája mindig mesésebb'.

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű gombafotók:)
    A természet szeret téged kedves Józsi, ezért mutatja meg a rejtett szépségeit is

    VálaszTörlés
  4. - Nálunk édesanyám volt a gombaismerő.
    Máig bánt, hogy néha nemet mondtam neki, mikor hívott. Hamar elment és én abból a kevés időből vettem el ... :(
    - Milyen gomba van a parton? :)
    - Köszönöm szépen. Remélem szeret. Néha én is úgy érzem. :)

    VálaszTörlés
  5. Olyan közegben élek, ahol a gombát pincéből. Félelem társul hozzá inkább. Bizonyára kár, hogy így van, színesebb lenne velük a menü (persze, nem a szépséges mesegombával :)

    VálaszTörlés
  6. Mint a mesébe... olyan szép gomba...

    VálaszTörlés
  7. - Akkor vadássz rájuk te is fényképezővel. A te szemeddel, látásmódoddal, technikáddal .... :)
    - Csodaszép igaz? :))

    VálaszTörlés
  8. Hű, ez tényleg az a híres "mesegomba". Én tényleg úgy hittem akkor, hogy szabályos fehér foltok vannak rajta, s nagyot csalódtam, mikor először találkoztam vele "élőben" is. Azért furcsa, hogy a csodás mesegomba ez lett, a tulajdonképpen mérgező légyölő galóca. Igaz, csak nagy mennyiségben fogyasztva okoz súlyos tüneteket, de az is igaz, hogy ettől, szó döglik a légy. A recept úgy szól, hogy szeletekre kell vágni a friss gombát, majd egy tálba tejjel leöntve kitenni az asztalra. A legyek pillanatok alatt ott vannak, jóízűen szürcsölgetik, és máris készen van a légy-holokauszt.
    Kellemes hétvégét kívánok neked!

    VálaszTörlés